Szinte minden nap sírok miatta, minden nappal úgy érzem, hogy rosszul döntöttem, hogy vele vagyok, egyre inkább elveszítem. Most mit tegyek? L/20

Párommal több éve ismerjük egymást és már egy éve együtt vagyunk. Igaz távkapcsolatról van szó és elválaszt egy országhatár, de majdnem minden hónapban találkozunk. Amikor együtt vagyunk feleannyi porblémánk sincs, míg interneten kereszül szinte minden apróságon összeveszünk. Megtiltja, hogy más fiúval beszéljek, pedig tudhatná, hogy őt szeretem, és nem csalnám meg, mégis állandóan téma az, hogy teszem a szépet más pasiknak akiket "mellette tartok". Egymás fb-jébe be tudunk lépni, én nem néztem bele egy levelébe se, de ő már számon kért minden soromért. Nagyon szeretem, tényleg előtte senkibe nem voltam még ennyire szerelmes, de úgy érzem hogy az őrületbe kerget. Próbálok dolgozni, úgy intézni a dolgokat, hogy szüleim (akik amúgy eléggé konzervatívak), engedjék hogy ideköltözhessen. Mindent megpróbálok tenni érte és nem veszi figyelembe. Ő eljárhat bárhova, beszélhet akárkivel, nem szólok érte, de ha én megyek egy héten valahová, akkor már veszekedés van belőle. Nekem nem lehet szavam, mert a végére én érzem magam egy utolsó sz.r szemét alaknak. Miattam szokott le az alkoholról, cigiről. Mondta is, hogy mennyire örül neki és ez az én érdemem, de mostanában megint rászokik és ez nekem annyira.. szemenköpésként ér. Szinte minden nap megbánt valamivel órákon át képes vagyok sírni, egyre inkább azt értem, hogy rosszul választottam vele, mert nagyon nem ez volt, mint ahogy meganni év alatt megismertem. Nem akarom elveszíteni, nagyon szeretem és mégis.. úgy érzem magam, mint aki ki van használva, akinek semmi nincs viszonozva.. Nagyon elkeserít a tudat..