A vőlegényem eltávolodott tőlem. Hogyan hozhatnánk rendbe?

Utóbbi időben gyakran megesett, hogy keveset tudtunk együtt lenni, leginkább a munka miatt. Volt hogy 7 napból 7et dolgozott, maszekolt, jót akart, hogy több legyen a pénz. Ez oké. Az én munkám is elég necces volt mostanában, mindig délutános voltam, tehát mire ő hazaért, én már nem voltam itthon, tehát reggel 20perc együttlét, aztán este kb. megint ennyi. Elmúlt egy hétben éreztem, hogy valami nem oké vele, ugyanis munka közben szoktunk telózni és olyan másnak tűnt a hangja, olyan távolinak. Rákérdeztem, azt mondta nincs baj. De én éreztem továbbra is, hogy nem olyan mint szokott lenni. Aztán ma reggel kipattant a dolog. Azt mondta, hogy nem tudja miért, de eltávolodott, lehet nem szeret már annyira, de nem akar elhagyni, rendbe szeretné hozni a dolgokat. Én mondtam neki, hogy én nem szoktam javítani ami nem működik, hanem eldobom, de ezt most én is helyre akarom hozni, mert nagyon szeretem. Aztán azt mondta, hogy amikor meghallotta a "nem működik, eldobom" kijelentésemet, rögtön gombóc lett a torkában és bekönnyezett a szeme, és hogy ez ráébresztette arra, hogy mennyire szeret. Mondta hogy örül, hogy megbeszéltük, már jobban érzi magát, mert ez eddig nyomasztotta. Utána szép jó volt minden, nagyon szeret, sokszor elmondta, láttam az arcán is, hogy tényleg jó minden, majd elment dolgozni. Nemrég felhívtam, tényleg hallottam a hangján, hogy már nem olyan lehangolt, távoli. Mondtam neki, hogy holnapra kérek szabit, azt mondja már akkor mára is kérjek, de mondtam, hogy nem szóltam időben, csak holnapra tudok. Akkor végülis örülne ha itthon lennék vele, ugyanis délutános vagyok a héten is, már 3.hete. Szerintem ez is betett. Ja meg kérdeztem tőle, hogy szeret-e, azt mondja aha persze. Hát ez megint fura volt azért. Hogy lehetne megint olyan mint régen? Nektek mi a véleményetek erről az egészről?

Bocsi, hogy hosszú lett.

Egyébként egy éve vagyunk együtt, kb. majdnem azóta együtt is élünk, 2 hónapja kérte meg a kezem, huszonévesek vagyunk.

Köszi, aki ír!