Férjemet egyre nehezebben tudom elviselni, szinte már utálom. De szeretném visszacsinálni az egészet, hogyan?

Egy kislány, meg egy pici fiú.

A randis szitu lett volna, hogy szépen kér, szépen kér, elutasítom, erre bedurcázik csúnyán.

Szitu problémára Pl. Gyerek nem akar menni fürdeni. Ő hívja egyszer, gyere fürdeni. MÁsodjára ordít. HÁt mondom egész nap jó kedvünk volt, ne ordítsál már, lehet azt máshogy is kérni, trükközve vagy viccelődve, hogy elérd, hogy végre menjen fürdeni. Nem, ő ehhez fáradt. Erre én megoldom úgy, hogy ne ordítással, ne hisztivel, hanem jó kedvvel, játékosan jöjjön a gyerek fürdeni. Ő nem hajlandoó játékosan elintézni az ilyet. Szinte már úgy érzem, hogy ő kutyát nevel, neki rögtön fogadjon szót.

Azzal, hogy ordít, nekem is rossz lesz a kedvem, és kérem, hogy hagyja abba, maradjon csendben, nem, ő ordít, és szólok, hogy ha nem hagyja abba, én is ordítok, és mindkét gyerek sírni fog. Továbbra is ordít, én ordítom h hagyja abba, eldobtam a kezemben a kanalat a csapba mérgemben, a gyerekek elkezdtek sírni. Ezt akartad hát mondom megkaptad , most ez így jó? Ő otthagy minket, elmegy fürdeni. Megyek a gyerekekkel utána. Ha mégegyszer itthagysz a két gyerekkel, én foglak itt hagyni, és meglásd neked kell intézn ia kettőt estére. ekkor megijed, és próbál picit visszarakni, krémet behoz stb.

Szerettem volna 3. gyereket is. De ami a 2. gyerek fogadásakor történt, akkor lemondtam róla miatta.

FEkete porcicák mindehol, a babaszoba ugyanúgy, mint előtte, szekrények összevissza, ruhák mindenhol, kiságyban nincs rács mindenhol. Az elsőszülöttet úgy viszi oviba hetekig, hogy megy a hiszti, sírás, ő erőszakoskodik vele, hogy elkészüljön végre, és ordítok a csecsemő felett, hogy fejezzék be ez t a színjátékot, rossz hallani. Így majd' 1 évre rá már úgy viszi az elsőszülöttet oviba, ahogy eleve elvártam volna, (én énekelve, mondókázva vittem reggel oviba annó), sőt saját kis fogmosós játékuk van, szuper most már. De azelőtt :-( Nem vette komolyan, hogy hozzon ebédet haza, mert a kórházban nagyon éhes maradtam, és ettem volna egy jót, nem hozott. Az otthonmaradt gyereket virslivel meg ilyenekkel etette ebédre, ha adott neki, mert ő amúgy rossz evő nem kínlódott vele. Nekem kellett frissen szülten főzni egy levest, ha nem akartam éhen maradni. Mélyhűtőben is volt kaja, ki sem olvasztotta. Fájt a hasam a sok állástól a konyhában stb, nem vette komolyan, láttam rajta, hogy azt hiszi, lustálkodok. szóval nagyon rosszul esett.

Nem ilyen ordítós természetű amúgy.

Munkahelyén 1,5 hónapja túlóra. Amminek amúgy örül.