Az a pasi, aki nem mer beszélni az életéről, az érzéseiről, meg a multjáról, csak a másikat faggatja örökké, de nem nyíik meg senkinek, az hogy várja el, hogy egy lány párkapcsolatba lépjen vele, és megbízzon benne?

Nem tudom miért van ez, tudom, hogy vannak normális férfiak is, nem általánosítani szeretnék, én nagyon közlékeny vagyok, szeretek beszélgetni, és semmit sem szégyellek, amik velem történtek, és megnyílok szívesen az előtt, akit arra méltónak találok, viszont mindezek ellenére eddig csak olyan pasit sikerült kifognom, aki soha nem beszél az érzéseiről, a multjáról, meg a dolairól, mert "nem szeretne", így viszont a kommunikácó az kb nullára redukálódik, pedig megbízhatnak bennem ,és ezt tudják is. Nem értem, miért kell szégyellni, márha egyáltalán a szégyen az oka, pedig minden emberrel történik valami olyan az életében, amiről nem beszél, vagy bármi, és úgy gondolom, hogy ha valakit meg akarok ismerni, és ő is engem, akkor nem kötelessége beszélni beszámolni mindenről, de azért nagy vonalakban mesélhetne magáról... Mi van az ilyen pasikkal?