Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az a pasi, aki nem mer beszélni az életéről, az érzéseiről, meg a multjáról, csak a másikat faggatja örökké, de nem nyíik meg senkinek, az hogy várja el, hogy egy lány párkapcsolatba lépjen vele, és megbízzon benne?
Figyelt kérdés
Nem tudom miért van ez, tudom, hogy vannak normális férfiak is, nem általánosítani szeretnék, én nagyon közlékeny vagyok, szeretek beszélgetni, és semmit sem szégyellek, amik velem történtek, és megnyílok szívesen az előtt, akit arra méltónak találok, viszont mindezek ellenére eddig csak olyan pasit sikerült kifognom, aki soha nem beszél az érzéseiről, a multjáról, meg a dolairól, mert "nem szeretne", így viszont a kommunikácó az kb nullára redukálódik, pedig megbízhatnak bennem ,és ezt tudják is. Nem értem, miért kell szégyellni, márha egyáltalán a szégyen az oka, pedig minden emberrel történik valami olyan az életében, amiről nem beszél, vagy bármi, és úgy gondolom, hogy ha valakit meg akarok ismerni, és ő is engem, akkor nem kötelessége beszélni beszámolni mindenről, de azért nagy vonalakban mesélhetne magáról... Mi van az ilyen pasikkal?2015. nov. 3. 11:42
11/29 anonim 
válasza:
válasza:Az is lehet, hogy nincs türelmed kivárni, hogy megnyíljon. Lehet, hogy az hónapok, évek kérdése, addig viszont nekik sincs jogalapjuk faggatózni. Az valóban fura, hogy eddig csak ilyeneket vonzottál be, lehet, hogy tudat alatt azért választasz nálad terheltebb embereket, mert szükséged van arra, hogy lásd, nem neked volt a legrosszabb.
12/29 anonim válasza:
válasza:"Én nem az a lány vagyok, aki ezért szakít, mert megértő vagyok, és nem cikizek meg nevetek ki senkit." - Igen, csak ha olyan problémád van, ami pl. a mi családunkban van, akkor erről nagyon biztosnak kell lennünk. Öcsém is titkolja ezt a barátnője előtt, és én is csak olyannal osztom meg, akinél már kipuhatoltam, hogy nem fog ezért eltávolodni tőlem, megvetni, kinevetni, elszelelni, mint az exem, aki nem érzett magában elég erőt és türelmet (nem hibáztatom érte egyébként, de azért én is vágyom társra, családra, és a problémámból és a reakciójából azt szűrtem le, hogy nagyon is meg kell szűrnöm ezzel kapcsolatban az embereket).
13/29 anonim 
válasza:
válasza:A kérdésedben van 3 mondat, és iszonyat mennyiségű információ rólad. Sok. Baromi sok, nem is csodálom, ha nem beszélnek a pasik. Azt írod, nagyon közlékeny vagy, na ezt szorozd be 3-al, és kb. képet kapsz magadról.
14/29 anonim válasza:
válasza:Amikor egy férfi beszél a múltjáról, az érzéseiről, az érzelmeiről, akkor szoktátok ti nők fenéken billenteni és lekoptatni őket. :) Sőt! Amikor egy férfi beszél magáról, az a férfi szerintetek hirtelen rátok zúdít mindent, túl soknak gondoljátok, megfojt titeket, holott csak beszédesebb, közlékenyebb, ennyi a "bűne". Szerintem már van tapasztalatuk ebből, és nem közlik fűvel-fával a gondjukat-bajukat. Óvatosság, megfontoltság, előrelátás. Majd ha úgy gondolják, meg fognak nyílni.
15/29 Fish1 válasza:
válasza:Mi a helyzet édesapáddal, vagy a férfivel ,aki felnevelt? Véletlenül nem olyan, mint az általad kiválasztott pasik? (Tudod, minden nőnek az első hiteles férfipéldája az apja.)
Az ilyen pasik lehet, hogy a neveltetésükből fakadóan zárkózottak érzelmek terén (amin tudnak változtatni, ha akarnak, de hosszú idő), vagy simán csak félnek attól, hogy sebezhetőek lesznek azáltal, ha megnyílnak.
Ha neked kevés az ilyen pasi (ezt veszem ki a soraidból), akkor keress mást. Nem mind ilyen.
16/29 A kérdező kommentje:
Kedves utolsó, fején találtad a szöget, de igen, apukám is ilyen, de ettől függetlenül imádom őt, ő a világ legjobb apukája, semmi baj nincs vele, csak soha nem mond semmit. De hogy létezik az, hogy ennyire vonzom az ilyen embereket? Ennek van valami tudományos alapja? Kicsit kezdek aggódni, hogy mi lesz, ha mindig ez lesz. Én amúgy tényleg türelmes vagyok, szóval nekem nem lenne gond ez, csak mégis mindig szakítás a vége, és nem az én részemről, hanem a másik fél részéről, mert bennem sem bíznak meg, pedig nem adok rá okot, és nulla a kommunikáció... Egyszerűen tényleg a nulla, ha én nem szólalok meg, akkor ők se igazán... Ha mégis, akkor kizárólag vagy én vagy a szex lesz a téma, de semmi belsőséges téma nem lesz, mégcsak a véleményüket sem tudom kiszedni belőlük, vagy ha igen, akkor az igen kurta vélemény lesz... Magukról meg aztán abszolút semmi... Mit lehet tenni ilyenkor? Hogy lehet rábírni mégis az ilyen embereket, hogy nyíljanak meg?
2015. nov. 3. 14:29
17/29 anonim válasza:
válasza:Fenemód túlértékelik a verbális kommunikációt. Sokkal kellemesebb lenne az élet, ha mindenki kevesebbet szövegelne. A tettek beszéljenek, azokat meg nem kell kommentálni.
18/29 anonim válasza:
válasza:Hát, én úgy fogalmaznék, hogy kell a verbális kommunikáció is, de valahol a két véglet, a túl sok és a túl kevés között van az ideális.
19/29 anonim válasza:
válasza:17-es jól mondja :)
Amúgy meg ha jót nem tudod mondani, akkor lehet h rosszat meg nem akar. Sokan egyébként úgy érzik, hogy akkor már sebezhetőek lesznek.
20/29 anonim válasza:
válasza:Mert ha meg elkezd mesélni ez életéről, akkor meg az lesz a baj, "az nem férfias", így pedig csak barátként fogsz tekinteni rájuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!