Valóban fura, ha nem vagyunk közös kasszán?

Nekem is furcsa, de elég sok kapcsolat így működik. Azon gondolkodnék el a helyedben, hogy miért is van erre szükség? Attól félsz hogy a másik az összes közös pénzt valami hülyeségre költi? Vagy hogy ha valami hobbidolgot akarsz venni akkor a másik tiltakozni fog?

Nem szabadna ilyesminek problémának lenni évek után. Ez is a kapcsolat része, hogy egyrészt megbízunk egymásban, másrészt kialakul egyébként is egy közmegegyezés, hogy körülbelül mikre költünk. Hiszen közösek a céljaink is.

Nálunk is külön kassza van, és elképzelni sem tudom, mások hogy képesek közös kasszán élni. Nem nézem le őket, természetesen ha nekik így jó, akkor örülök, de számomra bizarr gondolat, hogy valaki az én általam keresett pénz fölött rendelkezzen, vagy fordítva. A közös kiadásokat mi felezzük, nem fizetés arányosan, hanem 50-50%.

Ez nem bizalmi kérdés, egész egyszerűen csak úgy érzem, hogy az én pénzemhez másnak nincs köze, ahogy fordítva sem. Szerencsére mi mindketten így gondoljuk és jól elvagyunk így.

mi 20 éve élünk külön kasszán

az ok pedig, hogyha közös a kassza akkor nincs pénzünk mert elkölti

"az én pénzemhez másnak nincs köze, ahogy fordítva sem"

Ha együtt élek valakivel, akkor az már nem az én pénzem, hanem a miénk.

Én azt nem értem, hogy akik külön kasszán vannak, azok hogy tudnak spórolni, vagy hogyan tudnak egy alapot képezni? Mi van, ha elromlik a mosógép, de nekem nincs pénzem, mert elköltöttem rúzsra, kocsmára? Akkor nincs mosógép, vagy a férjem, aki spórolt, ő szív, mert megveheti az egészet, mert ugye fél mosógépet nem árulnak. Vagy ha a férjem jövőre a Bahamákra akar menni nyaralni, mert neki az 50% után marad annyi pénze, de én, a fizetésemből legfeljebb Dabas alsóig jutok. Akkor külön fogunk nyaralni? Olyanról már nem is beszélek, hogy saját (közös) lakás, vagy arra spórolás, netán építkezés. És a gyereknevelés? Akkor is 50-50%-ot ad bele mindkét szülő, és a többet kereső meg magára költi a maradékot?