Az exek mennyire férnek bele egy párkapcsolatba?

Nem kéne tisztázni a helyzetet?

Segíteni nem rossz dolog, akár ex, akár nem.

Hazudni elfogadhatatlan.

Nem beszél, nem tartja a kapcsolatot velük: ez jelentheti azt is, hogy egyszerűen eltávolkodtak, mindenki a maga életét éli, vagy azt, hogy szóba sem áll velük. Az első esetben előfordulhat, hogy mégis szóba áll velük, netán ha a segítségét kérik valamiben, segít neki(k). Utóbbi egy emberi, vag mondjuk úgy, baráti gesztus lehet, pl. a régi szép idők kedvéért nem hagyja cserben, főleg, ha nem haragban váltak el. Ez belefér. A találkozást a féltékenyebb típusú új partnert biztos, hogy nehezen viselné, még ha nem is történik semmi, mert folyton fél attól, hogy "de mi van ha mégis érez még valamit vagy újra fellángol a szikra". Ez a rész bizalom, a társunk ismeretének kérdése és annak, hogy féltékeny önmagunkat mennyire tudjuk kordában tartani: ezektől függően tolerálható, és az sem mindegy, hogy a találkozásról ki mikor szerez tudomást. Én például, ha párom véletlenül találkozna az exével, nyilván "rögtön", azaz még aznap tudomást szeretnék erről szerezni, beszélnénk róla, és kész. Vagy ha előre tudja, hogy xy időben találkozni fog vele, akkor szóljon előre. De vannak olyanok, akik számára az ex egyszerűen annyira a múlté, hogy nem tartják lényegesnek bejelenteni, ha mégis adódik köztük egy találkozás, ami lehet hiba, de még nem bűn, ha tényleg csak baráti, ismerősi találkozásról van szó.

Ha téged zavarna a lehetőség, akkor beszéld meg vele, hogy szeretnél az ilyesmiről majd tudni, ha egyáltalán adódik. Normális esetben ezt meg lehet érteni, és kész.