Ártalmas szerelem, mit tegyek?

bocsi, csak nem akartam unalomig részletezni legfőképp azért, mert ő elég gyakran bújja a gyakori kérdéseket.

már akkor figyelnem kellett volna, mikor még csak találkozgattunk, de heti rendszerességgel veszett össze velem valami teljesen bagatell dolgon.

körülbelül el vagyok tiltva barátoktól. legelőször egy héttel azután csinált ilyesmit, pontosabban a legelső gyerekkori barátomat, aki egyébként egy csaj (bevallom, necces témákról is dumáltam vele, vagyis tulajdonképp ő beszámolt a pasizási dolgairól. jameg küldött szívet a facebook üzenőfalamra azzal a szöveggel, hogy mindig a legjobb barátai közé fogok tartozni, kib*szott ironikus, hamar rácáfoltam.) de soha nem volt köztünk semmi, szóval egy héttel azután hogy összejöttünk volna én meg ezt annyira nem tudtam hova tenni, hogy a legrosszabb döntést hoztam: hazudtam neki, amit nagy nehezen tán meg tudott bocsátani mostanra, viszont ebben nem vagyok biztos, mert olykor még mindig felhozza századszorra is. ez az egyik dolog amiben biztos hibáztam és ezerszer megbántam már, a másik pedig az, hogy hagytam neki, hogy elidegenítsen a barátaimtól és közeli ismerőseimtől. szóval ja, papucs vagyok.

amit feljebb leírtam csak egy példa volt, máskor az se számított, ha teljesen őszinte voltam, a barátaim ellen fordított, de cserébe együtt maradtunk. ekkor még vakon szerelmes voltam belé és baromi hülye is voltam.

nincsenek közös barátaink sem, mert ha olyannal találkoztunk, akit előtte is ismertünk mindketten tízből kilencszer valami cirkusz kerekedett belőle. a barátaimmal meg úgy az emberekkel is általában elég barátságtalan és könnyen megtalálja a hibát bárkiben. viszont nekem igényem van a változatos társaságra. ő ha ezt megtudná egyből úgy gondolná, hogy biztos csajozni akarok meg csavarogni, ebből talán a csavargás addig igaz, hogy a haverjaimmal jó lenne pörögni végre évek után. egyszerűen hiányzanak a barátaim. persze ő állítja, hogy nem tiltott el tőlük, de mondani sem merem, hogy találkozni szeretnék velük, mert aztán meg jön a hiszti, ami már halálra untat.

ami talán a legfurcsább az egészben, hogy ő időben méri a kapcsolatunkat. amennyit együtt vagyunk ugyanannyit tölthetnék másokkal is. barátokkal ugyanez, "ha nekem van egy barátnőm neked is lehet egy barátod" szisztéma, ami marha gáz szerintem.

eddig két évem telt el úgy az egyetemen, hogy nincsenek se ismerőseim, se barátaim ott. persze nyilván tudják, hogy ki vagyok és mit keresek ott, de nem állhatok szóba se velük. volt már, hogy nem hagyott jegyzetet kérni sem, nekem meg majdnem ugrott a félévem egy épülős tárgyból. akkor persze még jócskán élhetett benne a bizonytalanság, tehát ezt félig-meddig meg is érdemelhettem.

nem nézhetek itthon semmit (volt már, hogy pofont kaptam, mert megnéztem egy meccset nélküle. mindezt karácsonykor sikerült "kiérdemelnem"), nem szórakozhatok csak úgy magamban mondjuk játékokkal vagy nem mehetek el egyedül sportolni, nincs időm arra, hogy kikapcsolódjak.

lehet valamit kihagytam.

Kedves Válaszoló!

a környezetemben mindenki úgy gondolja, hogy ki kéne dobnom, de én utálok bármit is feladni. ilyen vagyok, hála a sportnak. áldás és átok is. de ja, talán keresek még valami megerősítést.