Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Abban kérném a segítségeteket, hogy eldöntsem a párommal maradjak vagy sem? Ezt a dolog intimsége miatt mással nem tudom megbeszélni, ezért így anonim módon fordulok hozzátok. Tehát van egy párkapcsolatom, nagyjából egy éve.
A párom múltja viszont zavar engem. Anno volt jó pár barátnője, hát ez van. Viszont az tényleg zavar, hogy 16 évesen elveszítette a szüzességét egy olyan lánnyal, akivel nem voltak párkapcsolatban, és a dolog körülménye sem volt romantikusnak mondható.18 éves koráig még 2 lánnyal voltak intim együttlétei, az egyik nem tartott sokáig, viszont a másikkal egy nap háromszor is lefeküdt. Ezzel akkor nem is lett volna probléma ha szerette volna egyiket is. De nem volt beléjük szerelmes, nem szerette őket, nem akarta, hogy megtörténjen a dolog, mégis megtette, magyarázatot viszont nem tud adni, hogy akkor miért tette.
Ez zavar engem. Ez többször okozott konfliktusokat köztünk, sőt az iránta érzett szerelmem is jócskán megfakult. Mára odáig jutottam, hogy abban sem vagyok biztos, hogy együtt maradnék e vele. A kapcsolatunkat az is gyengíti, hogy a családja (ki tudja miért. ) utál engem, nem mehetek hozzájuk le, és ahogy tudják megakadályozzák a találkozásunkat is, volt olyan, hogy hazugságra kényszerítették a páromat. A barátom viszont nagyon szeret engem, egy év múlva meg szeretné kérni a kezemet is. De nem akarom őt megbántani azzal, hogy akkor mondok nemet, el szeretném dönteni, hogy érdemes e vele maradnom vagy sem, és ebben kérném a Ti segítségeteket. A kérdés tehát a következő: Ti együtt maradnátok vele vagy sem?
Az a furcsa, hogy "érzelmi hullámaim" vannak. ez kb. annyit takar, hogy van, amikor majdhogynem egy sima barátként gondolok rá, és van, hogy teljesen elöntenek az érzések, tudom, hogy őt akarom,hogy teljesen szerelmes vagyok belé és nem számít semmi rajtunk kívül.
Tudom, hogy nem kéne a múltján rágnom magam, de mégis amikor ez eszembe jut, akkor elképzelem őt a nővel, és leírhatatlanul rossz érzések kavarognak bennem. Hogy tudnám kiverni a fejemből ezeket gondolatokat? Szerintem ezek a gondolatok akadályoznak meg időnként abban, hogy őszintén szerethessem őt...
Szia.Nos nem hiszem ,hogy "sok közöd" lenne az ő régi dolgaihoz.Mert ugye nem voltatok együtt,nem jártatok,semmi nemvolt,élte az életét.Mégis mit vártál?Pasi...De most veled van,és Téged szeret,és amint írtad,komolyak a szándékai veled.Nem csalt meg,nem jár vissza azokhoz a lányokhoz,sztem ezt elkéne felejtened,mert ez nagyon olyan mintha ultragázulféltékenylennél...ami hidd el öli a kapcsolatot.Mint teis írtad fakul a szerelem..de miérT?saját magadat kínzod vele,közben nemis tett a fiú semmi rosszat,csupán élte az életét.Ha ez így nem tetszik nekeed akkor keress egy oylan fiút aki apácaként élt,te leszel neki az első,és még puncit sem látott...
Ha ezmiatt elhagyod sztem butaság,bár az előttem szóloknak igaza van,ha már nem szereted ne csapd be.Legyél korrekt és őszinte,.Mérlegelj.
A szülős dolog...Olyan nincs ,hogy 1xűen csak ugy utálnak.Biztos tettél valami oylat ami miatt nem bírnak,vagy hallottak dolgokat,pletykákat.Miért nem próbálod velük megbeszélni?Vagy a párod miért nem próbálja oldani ezt a feszültséget a szülőknél?Sztem ha igazán szeretitek egymást(bár ez részedről nem oylan biztos,bocsi..)akkor nemkell a szülőkkel foglalkozni,vagy megkell oldani,megbeszélni.Ha én nem szeretném már apáromat,akkor nem vesztegetném az időmet,se az övét,nem akarnám becsapni hogy egy hazug kapcsolatban éljünk,mert az egyikünknek sem lenne jó.Bocsi ha hosszú voltam.Am hány évesek vagytok?
19/L
A szülőkkel annyi van, hogy sokszor volt, hogy segítettem neki főzni, volt, hogy a saját pénzemen vettem tejet stb-t és magamtól meglepetésként a családnak sütöttem palacsintát. Amikor az anyja egyszer kiakadt, akkor kiordibálta a fél világnak, hogy én biztos csak gyereket akarok az ő fiától, meg sosem csináltam náluk semmit, "egy széket nem bírtam odébb rakni náluk".
Gyakorlatilag volt, hogy lek*rvázott, emiatt az én családom megtiltotta, hogy lemenjek hozzájuk.
Az ő családja azért nem hallhatott rólam semmit különben, mert nem egy városban lakunk, hanem 40km-re egymástól, és hétvégente ingázunk, hogy találkozhassunk.
Egyébként én 18, a párom 20 éves.
ejj..:S
gondolom féltékenyek lettek rád...hogy elvezsed a fiúcskájukat...Nem tudod egyáltalán megbeszélni velük?
Amugy a te szüleid hogy állnak a barátoddal?Ő mehet hozzátok?
Ja igen és a miért nem próbáljuk megbeszélni a dolgokról annyit, hogy már próbáltuk, de sajnos nem tudtunk jóformán szóhoz sem jutni. Ugyanis az anyja nem hallgat meg senkit, neki csak az ő véleménye fontos. Hiába kérdeztük, hogy mit tegyünk hogy elfogadjanak minket, még választ sem kaptunk.
Azt tudjuk, hogy a szülőknek az nem tetszett, hogy mi próbáltuk a magánéletünket élni, így bementünk a párom szobájába beszélgetni, társasozni, kártyázni, stb...
Ők elvárták, hogy minden percüket mellettük töltsük, és egy pillanatra se zárkózzunk el, ami szerintünk baromság, mert nekünk is kell idő és alkalom, hogy megbeszélhessünk olyan dolgokat, ami egy szülőre már nem tartozik. A szülők oldaláról pedig ilyen dolog nincs, ugyanis rájuk szinte jobban tartoznak a dolgok, mint ránk.
az én szülei szeretik a páromat. Apával nagyon jól el tudnak beszélgetni, anya pedig általában a fiú oldalát képviseli, majdhogynem jobban szereti őt, mint engem. :)
A barátom hétvégente nálunk alszik, így tudunk "elegendő" időt fordítani egymásra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!