Ez borzasztó! Mit tehetnék?

Ez még abszolút nem paranoid téveszme, hanem teljesen természetes emberi félelmek. És amikor az ember ilyesmit megfogalmaz, akkor együttérzést, megnyugtatást vár, nem pedig szemrehányást.

Azt tudod tenni, hogy meghallgatod és együttérzel vele, nem vitatod el az érzéseit (az érzéseihez mindenkinek elvitathatatlan joga van, még akkor is, ha te nem tudsz vele azonosulni!).

Te mit szólnál hozzá, ha mondjuk beütnéd a lábad, és a párod azt mondaná, hogy ne rinyálj, mert NEKI nem fáj?! Az együttérzés azt jelenti, hogy akkor is együttérzek a másikkal, ha én nem érzem ugyanazt, és belátom, hogy az ő érzése neki lehet fájdalmas.

És tudod, ha elkezded elvitatni az érzéseit, kritizálod, minősíted, akkor az valóban egyenes út az elsárkányosodás felé...

Elsőnek abban igaza van, hogy ez még nagyon messze van a paranoid téveszméktől, azt viszont nem gondolom, hogy ha valaki velem indokolatlanul kiabál, azzal nekem együtt kell éreznem, és megértően viselkednem. Talán még vigasztalnom is kéne, hogy ne bánkódj, amiért goromba voltál velem...

Amit én gondolok a történetről: a fiú valamiért megijedt az elköteleződéstől. Ő nem tudja, mit akar, és ő érzi úgy, hogy szemrehányásra adhat okot a viselkedése, ezt meg kivetíti rád. Hagyd egy kicsit megnyugodni, aztán beszélgess vele!