Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, ha nem merek gyengének mutatkozni a barátom elött?
Fizikai munkát végzek, állómunkát. Mindezt heti 6 nap, átlagban 8 órában. Lelkileg és fizikailag már le vagyok amortizálódva. Enni vagy inni munkában nem nagyon tudok napközben, max ha valaki felvált a kasszábban. (Tegnap pl 4 órán át ott kellett álljak, mire ihattam egy pohár vizet)
Néha hullafáradt vagyok, de ezt sem munkában, sem otthon nem mutathatom ki, sehol sem szeretik a nyámnyilákat.
Munkában mindig mosolyognom kell, mert emberekkel dolgozom. Otthon meg nem merem kimutatni, ha valami van.
20 év lelki és fizikai terrornak hála, amiért a szüleim felelösek, eléggé megedzödött a stressztürö képességem.
Csak néha úgy szeretném már megmondani legalább a barátomnak, hogy fáradt vagyok, vagy pihennék, vagy akármi, de nyilván nem fogadná jól. Ilyen téren olyan, mint apukám.
Az is akárhányszor rosszul voltam, vagy fáradt, mindig beköpte, hogy "Azért má bele ne haljá" (igen, ilyen kultúráltan, és nagyon gúnyos hangnemben)
Normális, hogy ennyire nem merem?
1,5 éve együtt élünk
1. Nem normális, hogy nem mutatod ki! Ha a munkahelyeden nem is, de a párod előtt azért illene, mert ha pl. valami bajod van, akkor ne várd el, hogy majd ő fogja kitalálni, hogy mi az!
Tudod, néma gyereknek az anyja se érti a szavát!
2. Miért vagy egy olyan sráccal, aki ezt mondta neked "Azért má bele ne haljá"?
3. Ha nem azt "hangot" a bajaidnak néha, és hagyod, hogy belülről őröljön téged, akkor előbb utóbb, de ennek testi tünetei is lesznek, tehát beteg fogsz lenni.
Pl. a sok stressz melegágya a rák.
4. Tehát, ha nem tudsz teljes személy lenni a párod mellett, egy olyan, aki képes megosztani a bajaid, fájdalmait, akkor keress egy olyat, aki mellett ezt meg tudod tenni.
De az is lehet, hogy itt a probléma veled van! Ahhoz pedig keress fel egy pszichológust a régi traumák megoldása végett!
De te is tehetsz, hogy jobb legyen a helyzeted sok önfejlesztéssel, meditációval..stb.
Nem,egyáltalán nem normális.
Milyen "társ" az olyan,aki előtt meg kell játszanod magad?
Ráadásul 1.5 éve együtt éltek,még csak nem is egy pár hónapos valamiről van szó.
20 év lelki és fizikai terror otthon,erre apukádhoz hasonlítod a párod,ez mindent elmond a kapcsolatotokról.
Szerintem te is érzed, hogy az lenne a normális és természetes, hogy őszintén megmondod, megmondhatod a barátodnak, hogy fáradt vagy, te most ledőlnél pihenni vagy aludni (amikor nincs éppen valami tényleg halaszthatatlan teendőd), ő meg erre megértően reagálna.
Ha nekem hasonló helyzetben azt mondaná a párom, hogy "Azért má bele ne haljá", akkor annyit mondanék, hogy nem, azt tuti nem fogok, úgy rémlik, nem is mondtam ilyesmit, simán csak annyit, hogy fáradt/kimerült vagyok, szóval úgy döntöttem, hogy pihenek/alszom egyet, most légyszi ne zavarj X óráig. Köszi!
Írtad, hogy másfél éve együtt éltek. Az otthoni teendőket, háztartási munkákat és a főzést milyen arányban osztjátok meg egymás között?
ne válassz társul olyat, aki lelkileg ugyanúgyy bántalmaz, mint apád... Vhol pszichológiailag logikus, h ebbe az irányba mozdultál, de erre az lenne a megoldás, h megismered a saját működésed és megtanulsz jól dönteni. Emellett a skac mellett soha nem leszel boldog, ha bántalmaz és megnyomorít lelkileg, mint apád tette.
Van két nagyon jó kis köny a témában:
Janet G. Woititz: Alkoholbetegek felnőtt gyermekei
Susan Forward: Mérgező szülők.
Javaslom olvasgasd, forgasd őket és próbáld megismerni Önnön működésed. Sokat fog segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!