Miért baj, ha ismerkedésnél, érzelmet mutatunk és bánatunkat elmondjuk? Miért rossz emberinek, gyengének mutatkozni ismerkedésnél?

Mert úgy érzi, lelki szemetesnek használod, és amíg

panaszkodsz, helyette érdeklődhetnél is iránta (ami

viszont határozottan jó benyomást kelt).

leírtad.

ismerkedésnél még viszonylag ismeretlenek vagyunk egymásnak.

és ki a fenét érdekel egy idegen siráma őszintén?

értékcsökkentő és illetlen keményen az ilyen viselkedés.

és igen.

érzelmeket mutatunk.

azt,hogy boldog vagyok mert ott van,hogy élvezhetem a társaságát,ami feledtetheti ne adj isten azt,amitől esetleg rossz a kedvem.

Mert túl sok. Ismerkedésnél még az sem biztos, hogy lesz valami a kapcsolatból és ha már akkor a lelki problémánkat a másik nyakába zúdítjuk, elijesztjük vele. A lélek még a testnél is intimebb dolog, túlzásnak tűnik, ha már az ismerkedéskor mindent megmutatunk belőle. Ráadásul az az első benyomás lehet rólunk, hogy nyafogós, túlérzékeny alakok vagyunk, aki csak arra vár, hogy találjon végre egy lelki szemetesládát.

Leegyszerűsítve: ugyanolyan túlzás az első randin az összes lelki bajunkkal szórakoztatni a másikat, mint mondjuk a vakbélgyulladásunk részletes történetével.

Szerintem apró-cseprő dolgok esetén nem gáz, mert az is ő.

Nyilván nem fogjuk azzal kezdeni, hogy pl. itthon milyen szr minden, mert mindenki megvet, utál, stb., mert azzal nem tud mit kezdeni. Ám ha valami nyomasztó apróság kibukik (mint belőlem rögtön az első randin), akkor elmondom róla a véleményem, ami sokat segíthet (nekem is segített, mert teljesen más megvilágításba helyezte a dolgokat).

Persze nem nyávogós, nyafogós, bőgős téma, mert az tényleg gáz, és riasztó lehet, de apró kellemetlenséggel szerintem semmi baj. Emberek vagyunk, lehet elcs.szték a napunkat, mikor jöttünk a randira, hát elmesélem neki szőrmentén.

De emberfüggő, mert én szívesen meghallgatom a másikat, hátha segíthetek (akár első randin is), más meg komoly kapcsolatban sem tud mit kezdeni a helyzettel.