Mi a véleményetek arról a 26 éves-állítása szerint szerelmes-értelmiségi nőről, aki az első együtt töltött szilveszteren, a hotel liftjében összeveszik a párjával azon, hogy a férfi a két külső hívógomb közül (FEL-LE) nem a megfelelőt nyomta meg?

Gondolom azért még kapcsolatban vagy a barátnőddel, mivel mondtad, hogy felhívta a figyelmedet az oldal létezésére, szóval ha már nem is olvasná a kérdést, azért a bocsánatkérésemet add át neki, tényleg nem gondoltam, hogy egy ennyire értelmes nőről van szó, a kérdésed alapján egész más jött le, de gondolom te is látod. Szóval nagyon sajnálom, ha megbántottam, nem állt szándékomban.

És tényleg béküljetek ki, igazad van, kár a régi sebeket feszegetni, csak keserűséget okoz. Mindketten követtetek el hibákat, próbáljátok egymásnak megbocsátani ezeket és békében elviselni egymást. Ez a legokosabb és legtisztességesebb lépés egymás felé. Mégis csak együtt voltatok 8 hónapig, annyira nem gyűlölhetitek egymást :) Próbáljatok békében lenni :) 21/N

Kedves 21/N!

Igen valóban olvasom a kérdést.. és nem haragszom, nincsen miért. Az egyoldalú véleményalkotás ugyanis nem csak hogy butaság, de nem is lehetséges.

Ettől függetlenül pedig ez az oldal a vélemény-nyilvánításról és a tanácsadásról szól.. és ha már kérdeztünk, akkor nem szabad kiakadni, ha valaki nem az elképzeléseink szerintit válaszolja. Tehát, nincs harag. És köszönöm, hogy a kérésemnek megfelelően beleolvastál a másik oldalba is. Üdv, Emese

És mindenki máshoz is szólva, aki a kérdésbe beleolvasott, vagy hozzászólást írt!

Higgyétek el, nincs könnyebb, mint mások fölött ítélkezni.. Nem hiszem, hogy 1-2 mondatból - mert a kérdező által feltett kérdés pont ennyiből állt - meg lehet ítélni, hogy ki-milyen ember..

Ezzel együtt tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű velem. Rengeteg hibám van, s bárki aki engem kezelni tud, az tiszteletet érdemel. De ezzel együtt, mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy a döntése alapján úgy határozzon, nem akar engem társnak, barátnak, szeretőnek. Nincs olyan ember a világon, akit mindenki szeret, vagy aki mindenkit szeret. És nem is szorulunk rá mindenki szeretetére. Tökéletes ember nincs. Mindenkinek vannak hibái. Ahogyan nincs olyan kapcsolat - sem szerelmi, sem baráti, sem családi.. sem semmilyen - amiben nincsenek konfliktusok és viták. És a problémák súlyossága egyén függő. Van akinek egy hiszti egyenlő a megcsalással, másoknak pedig nem. És nincs ezzel gond. Ha 2 ember nem passzol össze, akkor nem kell együtt lenniük. Nincsenek az emberek párosával összekötve.

Én hiszek az örök, és elmúlhatatlan szerelemben.. És csak azt tudom mondani, hogy míg meg nem bizonyosodok róla, hogy ilyen nincs - ez pedig csak a halál lehet - , addig hinni is fogok. Mert mindenre vannak jó, és rossz példák egyaránt. A Nagymamám pár héttel ezelőtt meghalt. Sosem fogom Őt elfelejteni. Ahogyan azt sem, hogy 32 évesen férjhez ment a Nagypapámhoz, majd 54 év házasság után, 86 évesen halt meg. És nem csak, hogy jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, még a kórházból is csak azért szeretett volna annyira haza menni, hogy a nagypapámat ellássa.

És igen.. nem volt könnyű a gyerekkorom. És azóta sem hiszem, hogy könnyebb lett. De nem cserélném el az életemet ennek ellére senkiével, mert nem hiszem, hogy másnak könnyebb. És Ti se gondoljátok, hogy másoknak annyira jó. Mindenki megvívja nap, mint nap a saját harcát. Ha pedig szerencsénk van, s megtaláljuk a másik felünket, akkor a sok rosszatt könnyebb majd elviselni, ahogyan a sok jónak is inkább tudunk majd örülni.

Kívánok mindenkinek boldog, az álmainak megfelelő életet.. és ha ne adja az ég, de hasonló szituációba kerültök, jusson eszetekbe, hogy olvastátok a történetemet, nem vagytok egyedül a problémáitokkal.. sőt, lehet, hogy másoknak több van, s akkor még mindig tudtok majd mosolyogni.

És végül, kedves Csaba!

Örülök, hogy legalább most időt szántál rá, és feltettél egy saját kérdést, melyre a kommentjeid egy részében a saját szavaidat használtad!

Nem haragszom rád. Megbocsájtottam mindent neked, amit én "bűnként" éltem meg, ettől függetlenül sosem fogom mindezt elfelejteni.

Sokszor kértelek rá, de nem baj, hogy nem tartod magad, már nem tudsz vele bosszantani.. Ne szídd és ne ócsárold a voltjaimat, hiszen velük is pont azért voltam akkor együtt, amiért veled is. Szerettem őket, ahogy téged is. És ahogyan bármeddig is, de elfogadtak a hibáimmal együtt is, úgy fogadtam el én is őket.

Nem tartom tisztességesnek, hogy a gyerekkoromról beszélsz, s ha mégis, akkor csak 5 mondatot, azt sem a valóságnak megfelelően. Kétlem, hogy ez bárkit érdekelne, de neked azért leírom.. pláne ha 8 hónap alatt annyira ismertél csak meg, hogy valótlan dolgokon hencegsz. Valóban elváltak a szüleim, még 12 éves koromban. Annak ellenére, hogy a családban mindenki értelmiségi, a válóper 9 évig zajlott. Édesanyám egész életemben értem és a 2 fiatalabb testvéremért harcolt, s dolgozott, ahogyan teszi a mai napig is. + diplomája van, gyermekorvosként és pszichológisként egyszerre 6 munkahelyen dolgozott, hogy mindent meg tudjon nekünk adni. Eközben Édesapám, aki szintén 2 diplomával, baleseti sebészként, s villamosmérnökként dolgozott, még gyerektartást sem fizetett, majd elköltözött lassan 12 éve Németországba. Volt egy nagy szerelmem, akit 16 évesen ismertem meg, s 16 év volt köztünk a körkülönbség. A kapcsolatunk 7 hónapja tartott, mikor 7 hónapra előzetes letartóztatásba került. Miután szabadult, még 4 évig voltunk együtt. Tehát nem a börtön volt a szakító indok. Aztán, mikor vele külön váltunk megismertem a második nagyon nagy szerelmemet. Vele 3 évig voltunk együtt, s a szakitás után is még egy évvel is összejártunk, együtt töltöttük a hétvégéket. Aztán tavaly nyáron ismertem meg a harmadik nagy szerelmemet, téged. És innentől már pontosan tudod, hogy mi történt.

Részemről nincs harag. Ahogy mondtad, te szakítottál velem, hiszen mikor átmentem hozzád csütörtökön, már összepakolva, kikészítve vártak a cuccaim. Megértettem, láthattad. És bár könnyek között, de mindent bepakoltam a kocsimba, s tulajdonképpen egy szót sem szólván hozzád, eljöttem. Mi ezzel a gond?! Így akartad - most éppen te - , így történt.

Mivel sokszor azt hangsúlyoztad, hogy bolond vagyok, feltettem itt 2 kérdést.. és a linket elküldtem neked is, hogy lásd, a válaszolók az elmondásom alapján nem tartanak nem normálisnak. Majd mikor elkezdtél te is kommenteket írogatni, majd újabb kérdést tettél fel az én kérdésem kommentjeként, valaki azt mondta ne off-olj, tedd fel a kérdésedet. Feltetted. Mit ad Isten én is olvastam, s reagáltam.

Ennyi. Nincs tovább. Se a részedről, se a részemről. Mi itt a gond?! Semmi. Örülök, hogy megismertelek, s mihamarabb szeretnék túllépni ezen az egészen. Tedd te is ezt, ez a legokosabb döntés!