Valóban bántalmazó kapcsolatban élek?

2 éve együtt, 1,5 éve egy háztartásban.

Engem gyerekként nagyon durván bántalmaztak, 19 éves koromig nem is volt kapcsolatom, akkor jöttem össze a jelenlegi barátommal.

Már eleinte is voltak olyan megnyilvánulásai, hogy nem akarta elfogadni a vèlemènyem, de gondoltam, ez normális. Késöbb ha olyasmit mondtam, ami neki nem tetszett, üvöltött velem. El kellett mennem otthonról, és nem volt máshová, így hozzá. Nagyon alacsony színvonalon tartott, egyedül enni kaptam, amég nem lett munkám. Utána sem javult a dolog, mert most meg kb velem tartatja el magát (korábban segélyböl élt).

Vannak napok, amikor rendes, de voltam már büdös qrva, és sajna a "fogd be pofád" is rendszeres. Meg még nem vert, egyszer emelt rám kezet, egyszer rángatott le a székröl és végigcibált a szobán, de ez volt minden.

Szexuális téren sincs minden rendben, ez sem szól mellette.

Mindenki mondja, szakítsak, de külföldön vagyok, és nehéz úgy boldogulni, ha az ember a párján kívül senkit nem ismer (mert az eltiltotta mindenkitöl).

Vajon jó irányba változna az életem, ha szakítanék?

Sajna olyan gondolatok járnak az eszemben, hogy annyit azért nem bánt, meg hogy nem olyan rossz, mint apu, holott a páromat szeretnem kéne, nem pedig rettegni töle