Ti hogyan dolgoznátok fel? Mit tennétek a helyemben? Részletek lent.

Előre bocsánat, de hosszú lesz. 5 éve komoly párkapcsolatban élek. Az eleje meseszerű volt, talán én kicsit jobban odavoltam érte, mint ő értem, de részéről is megvolt a szerelem. Aztán valahogy részemről kezdett oszlani a rózsaszín köd, és benne vált mélyebbé az érzés. Tudtam én mindig, hogy szeretem és ő a társam, de valahogy elhanyagoltam. Nem törődtem eleget vele, nem éreztettem vele, hogy szeretem. A szex is egyre kevesebb volt, a veszekedés viszont egyre több. Ő úgy mondta, úgy élünk együtt, mint a "haverok". És mindig mondta, ha tényleg szeretem, törődjek vele többet, mert nem lesz jó vége. Néha utalt arra, hogy máshol fogja keresni, amit tőlem nem kap meg. Én erre csak legyintettem, mert tudtam, hogy odavan értem, és talán kimondatlanul is azt hittem, minden jó így, és nem is hanyagolom el, csak felfújja. Aztán egyre rosszabb lett, és észre sem vettem, de már ő sem rajongott úgy értem. Egyik nap azt mondta, nincs már így értelme együtt maradni, mert nem igazi a kapcsolatunk. Sejtettem, hogy valami komoly baj van. Egy 3. félre gyanakodtam, de azt mondta, nincs 3., csak nem bírja elviselni, hogy nem foglalkozom vele. Megbeszéltük, hogy újrakezdjük, és én is jobban odafigyelek rá. Pár hét múlva lebukott, mert mégiscsak gyanakodtam, és amikor belépve maradt facebook-on elolvastam a legjobb barátnőjével való levelezését. Ledöbbentem. Kiderült belőle, hogy az egyik munkatársával megcsalt, akiről úgy tudtam, csak munkatársak/haverok. Szex nem történt közöttük, csupán egy randi volt és csók. Rájöttek, hogy párkapcsolat nem működne közöttük, mert nagyon mások, de szexkapcsolatot akartak egymással (közben én még képben voltam). Végül nem szexeltek mégsem, közben meg én rájöttem a dologra. Nagyon berágtam, végül párommal megbeszéltük, hogy együtt maradunk, mert még mindig szeretjük egymást. Rájöttem, hogy tényleg elhanyagoltam, és részben ezért történhetett, ami volt, mert ha mindig odafigyelek rá, esély sem lett volna rá, hogy felfigyeljen a munkatársára. Ezt ő is megerősítette. Kértem, hogy szakítsa meg vele a kapcsolatot teljesen, de azt mondta ilyet ne kérjek, mert ő egy barát neki, soha nem fog semmi történni köztük, de mint embert nem akarja elveszíteni. Tudom, baromnak tűnök, de belementem. Párom tartja a játékszabályokat, mert ő nem keresi a srácot, amikor a srác ír neki válaszol, de megmutatja nekem, elolvastam, láttam, hogy tényleg csak baráti beszélgetés volt. Időközben a munkahelyet bezárták, és munkanélküliek lettek, így nincs köztük a kísértés sem, mivel nem dolgoznak már egy helyen, nem is találkoznak. Én viszont nehezen tudom ezt az egészet feldolgozni. Nagyon szeretem a párom, annak ellenére amit tett. És tudom, én is oka voltam a megcsalásnak. Azt is látom/tudom, hogy többet nem tenné. AZóta maximálisan odafigyelek rá, minden rendben köztünk, szexuális, és párkapcsolati téren is. Látszólag megjavult minden. Azonban nekem nem nagyon megy a történtek felejtése. És piszkálja a csőröm, hogy nem szakította meg a sráccal a kapcsolatot. Még akkor is, ha csak nagy ritkán beszélnek barátilag, és fizikailag nem találkoznak. Nem tudom mitévő legyek. Nem akarom a párom elveszíteni, mert minden múltbéli esemény ellenére, még mindig vele tudom csak elképzelni a jövőm. 2 gyönyörű gyerekünk is van. Ti mit tennétek? Tanácsok? Mégegyszer bocsi, hogy ilyen kisregényt írtam.

29/F