Életem szerelméről van szó, életbevágóan fontos! Ti mit tennétek a helyemben? (részletek lent)

10 éve ismerek egy - most mar ferfit -, akibe 4 évig reménytelenül szerelmes voltam. 14 évesen ismerkedtünk meg, évfolyamtársak voltunk. Sokszor összevesztünk, voltak kisebb-nagyobb időszakok, amikor nem beszéltünk, de szép lassan, végül barátok lettünk. Elfogadtam, hogy nem szerelmes, csak szeret. Soha nem jártunk.

Amikor 19 lettem, és elkezdtem az egyetemet, ő kiköltözött Németországba. Nagyon sírtam, hogy elmegy, gyakran beszéltünk, mindig tudtunk az után is egymásról mindent. Közben voltak párkapcsolataink. Engem nagyon sokszor megbántottak, szinte mindig az ő vállán sírtam ki magam, és ő pedig az enyémen, ha valami nem jól sült el.

Most a legutóbbi kapcsolatom, ami 3 évig tartott, tönkrement, kiléptem belőle, és elhatároztam, hogy kiköltözöm Németországba ehhez a férfihez. Egyébként is sokat hívott, hogy menjek ki hozzá.

Csakhogy elkövettem egy baklövést. Amíg vártuk, hogy találkozzunk ismét, átestünk kicsit a ló túloldalára, és szerelmes üzenetekbe is bonyolódtunk. Ő elmondta, mindig is meg akart csókolni már engem, csak sosem volt hozzá mersze. Meg akartuk együtt próbálni végre, ha már tíz évig nem tettük.

Most itt vagyok. Én nem tudok németül, nem szereztem még munkát sem, de már nagyon szeretnék, és az egyetlen, akivel itt beszélhetek, az ő. Szeretem őt, de nem érzek szerelmet, és ez nagyon bánt engem. Úgy érzem, ő lángoló, rózsaszín ködös szerelmet érdemelne, de én nem érzem ezt. Mit tegyek? Nem akarom őt elveszíteni. Nagyon szomorú vagyok emiatt. :(

24/L