Eltűrnétek, hogy barátotok a régi barátnőjét is szeresse?

Nyilván nem.

Bocs de te mazochista vagy és szenvedni szeretsz? Miért jó az ha nem szeret téged a barátod? Félsz hogy nem találnál helyette újat vagy jobbat?

Persze más kérdés, hogy tényleg még a régi nőt szereti, vagy csak te gondolod azt róla. Ezt jó lenne 100% biztosan megtudni.

Hmmmh... Annyira nem látom azért radikálisan a helyzetet, mint az előttem szólók. Sokan vannak úgy vele - és természetesnek érzem -, hogy ha valakit nagyon szerettünk, az bennünk marad, abból megőrzünk egy darabot. Nem véletlenül szerettük, nem véletlenül volt fontos. Épített minket, a személyiségünket, az érzéseinket. Ez nem jelenti viszont azt, hogy még mindig szeretjük azt a személyt, vagy hiányzik akár ő, akár ami volt, azt meg végképp nem, hogy ő fontosabb, vagy több lenne, mint az aktuális - jelen esetben itt pl te. Egyszerűen annyit jelent, hogy vannak alapvető fontosságú események az ember életében, amik sokat adtak hozzá az emberhez. Egy nagy szerelem ilyen esemény. De ennyi, nem több.

Az, hogy dalt írt kettejükről, oké. Az, hogy még mindig szereti játszani - ez viszont tényleg necces. Sőt, nem is necces, hanem ez egyértelműen túlmegy egy kellemetlen határon. Valószínűleg ő valamiért ezt nem érzi. Egész egyszerűen azt kéne megbeszélned vele, hogy ez téged bánt, rossz érzés. Szerintem ez teljesen érthető. Megőrizheti azt a dalt magában, de ne kelljen neked ezt hallgatni, ez nagyon tapintatlan. Valószínűleg még elég tapasztalatlan ő is, tényleg rosszul érzi a határokat. Tudatosodnia kell benne, hogy meddig lehet elmenni. Illetve annak is, hogy kicsit jobban éreztesse veled, hogy téged mennyire szeret, mert úgy érzem, hogy ez sincs annyira meg, mint kéne.

Összességében egyáltalán nem hiszem, hogy itt feltétlen baj van, egyszerűen beszéljétek meg. Egy kapcsolat a legritkább esetben működik "magától", sok mindenen kell dolgozni, összecsiszolódni, megérteni, a másik hogy működik, megértetni a határokat, igényeket stb stb... Hajrá nektek! :)

Szóval azt mondod, hogy Ő a barátod.

Mi pedig ismerjük azt a mondást, hogy: "..madarat tolláról, embert barátjáról.." :(

Mindenképpen meg kell beszélnetek, hogy mit érez a volt barátnője iránt. Azt is, hogy téged mi zavar, mi esik rosszul, mit érzel.

Úgy biztosan nem maradnék egy kapcsolatban, ha ő nem tudja magát túltenni a múlton és egy másik nő iránt is gyengéd érzelmeket táplál.

>Beszélnem kellen vele erről, vagy hagyjam hogy az élet megoldja ?

Ez miért kérdés? MAgától nem fog megoldódni. Beszéld meg vele szépen, mindig ez a megoldás.

Aki a mai napig sirat egy 3 évvel ezelőtti(!) kapcsolatot, azon semmilyen beszélgetés nem segít.

Te elhinnéd, ha megígéri, hogy holnaptól nem gondol rá? Vagy ezentúl csak titokban fog énekelni?

Kedves veterán vas,

Először is, ez a madarat tolláról, ember barátjáról dolog itt igencsak övön aluli, és igencsak kevéssé szép megszólalás volt. Az emberek, az emberi kapcsolatok nem ilyen egyszerűek, ahogy látod. Attól, hogy valaki szeret egy másik embert, próbálkozik, reménykedik, aligha lesz rossz ember, vagy aligha jelent ez _bármi_ negatívat. Nem tudom milyen szinten és milyen negatív dolgokat akartál ráhúzni a kedves kérdezőre, de nem is számít, mert _semmiféle_ negatívat nem lehet az itt leírtak alapján.

Másrészt ez sem olyan egyszerű, hogy "siratja" a kapcsolatot. Meghatározó élmény volt neki, igen. A meghatározó élmények elkísérnek bennünket egész életünkben. Akinek egy szerelem, egy szeretet-érzés meghatározó volt, annak az is egy ilyen élmény lesz.

Itt a fő kérdés az, hogy tulajdonképpen mit jelent még neki ez. Ha tényleg siratja - értve ezalatt, hogy konkrétan hiányzik neki az a kapcsolat, visszavágyik oda -, akkor baj van. A visszavágyódás oda pedig tágan értelmezendő. Nem feltétlen a konkrét kapcsolatba vágyik ilyenkor vissza az ember - írja is a kérdező, hogy a fiú rájött, hogy azzal a lánnyal nem lenne jó. Viszont ettől vágyhat még arra az elképzelt képre, ami a fejében volt arról lányról és arról a kapcsolatról. Arra az idealizált képre, ami lehet nem volt igaz, mégis a fejében volt, a kapcsolatról, arról, hogy mi is lehetne belőle, ő mit szeretne, mi legyen belőle. Ha erre még mindig vágyik, ha ez még mindig hiányzik neki, akkor gond van. De ahogy írtam többször, ez egyáltalán nem biztos, hogy így van. Lehet nem vágyik már rá, viszont az ő személyiségének és életének egy alapvető építőköve, és egész egyszerűen, mint ilyen, fontos. Nem azért, mert még érzelem fűzi oda, hanem azért, mert adott valamit - amit mondjuk hozzá tud tenni a mostani kapcsolatához.

Azt pedig, hogy mit is jelent neki ténylegesen még ez a kapcsolat, nem lehet máshogy megtudni, mint, hogy megbeszélnék. Anélkül nem megy. Megpróbálhatod te, vagy bárki más kitalálni ennek a fiúnak a gondolatait, de ennek hatékonysága várhatóan elég visszafogott... Szóval igen, beszéljék meg. Ismerjék meg minél jobban egymás érzéseit. És ehhez viszonyítva dolgozzanak a kapcsolatunkon.

Mojjo!

Talán nem kell bizonyítanom, hogy az idézett közmondás nem az én szellemi termékem, ám miután egy barátról szólt, -aki szerintem egyáltalán NEM barát- úgy éreztem, illik ide.

Amúgy szépen körbeírtad, megfogalmaztad a jelenlegi állapotot, tovább fölvázoltad az megbeszélés következményeként várható pozitív javulást. Csak dicsérni tudom az optimizmusodat!

Azt viszont megnézném, hogy hány ember törődik bele megértően, egy ilyen -múltat visszasíró, szerelmes dalocskát énekelő- kapcsolatba?

Tiszteletben tartva a mások véleményét, az én értékrendemben, az ilyen viselkedés számít "övön aluli"-nak.......