Mitévő legyek? (Hosszú)

Kezdek elhidegülni a barátomtól?

Egy és féléve vagyunk együtt.

A kapcsolatunk nem szerelem kapcsolatnak indult, igazán nem is ismertük meg egymást. Csak mindketten vágytunk a másik szeretetére, neki is akkoriban lett vége egy kapcsolatának, engem meg abban az időben használtak ki. Így azt hittük, hogy két összetört szív talán egymásra talál. Igazából még semelyikünk se lépett túl a volt kapcsolatán. Én kértem is, hogy várjunk ezzel a kapcsolatos témával, de Ő ezt visszautasításnak élte meg és én nem akartam elveszíteni,mert számomra ami fontos volt ,hogy elfogadott , és mellette olyan lehettem amilyen vagyok, eleve első találkozástól fogva felszabadultan elbeszélgettünk, jól kijöttünk. Aztán elkezdődött. Ő 30km-re odébb lakik egy másik városban, így kicsit nehéz volt sűrűn találkozni így maradtak a hétvégék. De ő teljesen elhidegült tőlem, nem úgy bánt velem mint a barátnőjével, hanem mintha csak egy pótlék lennék, én ezt megbeszéltem vele, Ő az előző kapcsolatára hivatkozva azt mondta, hogy már nem igazán tud bízni senkiben , mert mindenki idáig őt hagyta ott, vagy csalta meg. A helyzet nem változott félév után sem, nem ölelgetett meg, nem mondta hogy szeret és nem csókol meg,nem dicsért meg egyszer sem ha csinosabban öltöztem fel, néha úgy szólt hozzám mint a kutyájához,ha én próbáltam ölelni lerázott magáról hülye ürüggyel "kényelmetlen" . Meg van sok sok ilyen kis történet. én próbáltam kitartani mellette főleg abban reménykedve ,hogy nem véletlen találkoztunk,és igen is kilehet ebből a kapcsolatból hozni a legjobbat , meg tudom törni a jeget, majd én megmutatom neki , hogy nem mindenki hagyja ott. De aztán a helyzet nem változott. Féltékenykedett oktalanul, továbbra sem bánt úgy velem mint a barátnőjével, néha úgy viselkedtem vele mint ő velem , hogy vegye észre magát ,eredménytelenül. A baráti körömtől kezdve mindenki Azt mondta: " ez a fiú nem szeret téged,csak azért van veled mert nincs más" valamilyen szinten tudtam mi az igazság, de nem tudtam otthagyni ágáltam, hogy , hogy hagyhatok ott valakit amikor szeretem. Nem ment .Aztán nem régiben megtaláltam az exével közös képüket , kicsit elég közvetlen helyen, itt megtört bennem valami. Annyi igyekezés ,és Ő még talán mindig az exe iránt sóvárog? Bukásnak éltem meg ,vesztettem az ex barátnő ellen. Tudomásom szerint nem beszélnek, haragba váltak el. De nem is kell, hogy beszélgessenek, elég, hogy, most már tudom, mindig is második leszek. Ja igen ez a képes dolog valahogy az egy éves évfordulónk környékén történt. Leültem vele beszélgetni, hogy érez e valamit iránta még, tagadott mindent ,valami kamu dumát bepróbált adni. Aztán elegem lett összegeztem az elmúlt évet.. nem bánik velem úgy mint egy barátnővel annyi változott ,hogy esetleg többet bújik az ágyban. Aztán megadtam neki a választást, vagy megváltozik, vagy akkor hagyjuk egymást békén. Azt nem mondom ,hogy nem változott ,változott, de most már úgy érzem engem Ő nem tesz boldoggá, Már nem is vagyok tisztába az érzéseimmel, gyakran megfordul a fejembe ,hogy egy másik pasi talán mennyire megbecsülne és szeretne. Sokszor megfordul a szakítás is a fejemben, de én nem tudom otthagyni. Egyszerűen képtelen vagyok.

Nem tudom, mi lenne a helyes, adjak magunknak időt?