Tényleg sosem lehet barátnőm csak azért, mert egy szánalmas féreg vagyok?

32 éves felnőtt férfi vagyok, de sosem volt még barátnőm.

Nincsen semmi érték bennem amit az emberek értékelni tudnának és igazság szerint semmit sem tudok tenni ez ellen. Próbálkoztam már mindennel, de az egyik "kapufát" csak az utána következő "kapufa" tudta felejtetni.

Külsőleg ocsmány vagyok és ezzel együtt kicsit nőies is. Többször néztek már nőnek, főleg kamasz koromban, de huszonévesen is volt már rá példa. (Nem, nem vagyok sem nő, sem meleg). Alacsony vagyok, egyszerre sovány és kicsit dagadt. A nemi szervem is kicsi, bár sosem jutottam el senkivel odáig, hogy ez konkrétan problémát okozzon.

Most jönne az, hogy bármilyen ocsmány vagyok majd kompenzálom a belső értékeimmel. Ez sem jött össze, mivel még magamat is nehezen tudom elviselni. Lássuk csak, gyáva vagyok, buta, ostoba, műveletlen, szétszórt, lusta, önfejű, határozatlan, okoskodó... összefoglalva szánalmas.

A szociális életem egy nulla. Vagyok emberek között, de a legtöbb amit kapok tőlük egy gúnyos mosoly általában. A szüleimmel lakom még mindig, de természetesen ők is megbánták, hogy a világra hoztak. Teljesen jogosan. Hobbijaim nem igazán vannak, mivel az emberek elég durva mértékben lenéznek általában és ez zavar, még akkor is ha igazat adok nekik. Legtöbb szabadidőmet így számítógépes játékokkal és egyéb, egyedül otthonról végezhető tevékenységekkel töltöm.

A munkában is egy csődtömeg vagyok, amit én el tudok végezni szinte bárki meg tudnám helyettem csinálni... pedig egyetemet végeztem. Az is nagyon nehezen ment, de valami csoda folytán, hosszú évek alatt túlettem rajta.

Unom a munkámat, nincs semmi értelme csinálni csak azért, hogy ehessek, ami pedig nem szolgál más célt igazság szerint, mint hogy újra dolgozhassak. Az élet egy körforgás, de kötve hiszem, hogy így lenne értendő.

Jó lenne változtatni, de minél "idősebb" leszek erre egyre kevesebb esélyt látok. Van itt olyan akinek esetleg sikerült kitörnie a saját "határain" kívülre ?