Szeretem a barátnőm, de egy másik lány kell?

Nem tudom hol tudnám ezt elmondani, leírni, kérdezni ott, ahol objektívan állnak hozzá. Nem tudom, hogy letisztázni magamban és kíváncsi vagyok véleményekre. 23 éves srác vagyok, volt már egy 4 éves kapcsolatom két éve lett vége, kimerült, de nem harmadik fél miatt, utána kavarodtam erre-arra. Volt egy lány, akivel szerettem volna, de nem jöttünk össze, közben lett egy másik csajszi, akivel iszonyat jól éreztem magam, de értelmetlennek tartottam a dolgot, mivel 16 éves volt, nem akartam ilyen fiatal lánnyal összejönni, annak ellenére, hogy másként kezdtem el érezni. Pont olyan lány amúgy, akivel el tudnám képzelni később, kockázatos persze, de részben, ezért sem akartam folytatni, hogy talán így majd lesz jövője a dolognak egyszer, bízva abban, hogy neki is sokat jelentettem. Így aztán befejeztem vele, mást éreztem, de ezt tartottam okosabb lépésnek, fájt nekem is, sajnos ő eléggé ki is volt attól, hogy befejeztem vele, mint utólag kiderült számomra. Ebben az is közrejátszott, hogy felbukkant akkor az a lány, akivel előtte nem jöttünk össze, persze azután sem, visszanézve nem is ment volna vele egy kapcsolat. Így aztán belebuktam úgymond mindkettőbe és igyekeztem tovább lépni, szinte nem is gondolkodtam, nem is akartam senkit. Mégis jött egy lány ezután, akivel elég hamar össze is jöttem, akivel azóta is együtt vagyok már lassan egy éve és nagyon szeretem. Itt kezdődnek bennem a dolgok. Tényleg nagyon szeretem, nagyon örülök, hogy van nekem és olyan dolgokat tesz értem és csinálunk, olyan velem, amilyen még soha nem volt senki sem. El is lennék én ezzel, ahogy el is voltam belső vívódás nélkül eleinte, hónapokig boldogan. Csak közben, ahogy telt az idő néhányszor láttam a fiatalabb csajszit, aki sokáig inkább rám sem nézett, csak úgy köszöntünk, nem váltottunk egy szót sem, mentünk tovább. Nem beszélünk szinte semmiről, néha pár szót, mert nem bírom ki és sztem ő is nehezen, csak olyan helyen vagyunk, ahol gyakran látjuk egymást. Itt van a baj, mert teljesen felkavar a puszta jelenlétével, alig bírom ki, hogy ne beszéljek vele, ne kezdjek bele valami olyanba, ami tönkretenné az amúgy teljesen normálisan működő kapcsolatom, amiben a lány, akivel vagyok imád és egyszerűen képtelen lennék megbántani őt és fájdalmat okozni neki. De gyötör az az érzés is, ha rámtör, hogy odavagyok a másik lányért, hogy hogy hagyhatnám annyiban, ha egyszer vágyat érzek iránta. Ráadásul a barátnőm különösen fél attól, hogy ez a lány veszélyt jelenthet a kapcsolatunkra, pedig nem is látott minket soha, csak tudja, hogy előtte vele elkezdődött valami, ezért szó szerint tilt tőle, ami meg a buta agyamban még inkább azt az érzést fokozza, hogy kell nekem. Ritka nagy idiótának tartom magam emiatt. Nem tudom a megoldást. Kínlódok. Nem akarom megcsalni. Nem akarom elveszíteni. De nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel.