Azt kérte, hogy lassítsunk. Megijedt? Kicsit hosszú, de kérlek olvassátok el, nem tudom, hogy mit tegyek. Hogy tudnék neki segíteni?

Érdekes, ahogy látjátok.

Amikor küldte a levelet, akkor írt egy üzenetet a Skype-on, hogy küldött egy emailt. Ez délután 5-kor volt.

Azóta is folyamatosan beszélünk és nem változott a viselkedése a korábbiakhoz képest...

Igen kérdeztem... Szó szerint ezt írta (persze lefordítottam)

"Figyelj, tudnánk egy kicsit lassítani a kapcsolatunkon? Korábban már említettem, hogy nehezen kezelem a párkapcsolatokat (a legrosszabb dolgok az életemben a párkapcsolataim miatt történtek) Ha ezt a kapcsolatot összehasonlítjuk a korábbiakkal, akkor ez sokkal jobb, mint azok voltak, de valami még mindig bonyolult.

Állandóan fáj a fejem, fáradtnak és nehéznek érzem magam, nem tudom, hogy mi az oka, de ez akkor jelentkezik, ha egy kapcsolatom komolyabbra fordul.

Talán túl sok sz*r gyűlt össze bennem amíg A-val voltam együtt, de még mindig a fejemben vannak és nem akarnak eltűnni. Talán meg kéne találnom saját magamat. Vagy valami más... nem tudom.

Az általános minta azt mutatja, hogy amint egy kapcsolatom komolyra fordul, automatikusan kényelmetlenül érzem magam benne, úgy érzem, mintha csapdában lennék és egy kicsit elveszíteném magamat. (Ez volt a legijesztőbb A-val is, azt hiszem. Ő egy nagyon erős egyéniség és úgy éreztem, hogy teljesen el kell veszítsem önmagam mellette. Nem tudom, hogy ez honnan jön, idiótán hangzik, de biztos van valami oka.... de nagyon sz*r érzés...)

Az elmúlt pár hétben nem tudtam dolgozni, akár akartam, akár nem, a figyelmem beszorult valahova és nem akart kiszorulni. Ez annyira utálom, de újra és újra megtörténik. :( Biztos vagyok benne, hogyha beszélünk róla, az segíteni fog, de még nem jutottam el arra a pontra.

Hónapok óta bent vagyok a házban és semmi mást nem csinálok, mint dolgozom, úgy hogy tudom, hogy bajok vannak a céggel... ez szintén nem segített. Talán majd most, hogy nincs akkora bolondokháza a cégnél, ki tudok menni bringázni és az segíteni fog.

A másik tény, hogy rengeteget ülök a gép előtt és ez arra késztet, hogy elmenjek előle. Viszont mivel együtt dolgozunk így elég sokat beszélünk a gépen és olyan hülye érzéssel tölt el, hogy el akarok onnan menni, de nem tudok, mert a társaságodra vágyom. Érted ezt?

Ezen kívül ott van a kettes számú probléma, amit korábban már említettem, de ezt csak személyesen akarom elmondani. A felszín alatt ez is zavar, mert még nem találtam rá megoldást.

Nem akarok sokat változtatni a dolgokon, még mindig te vagy az én Csodám, az én Drágakövem és te vagy nekem a legfontosabb, csak úgy érzem, hogy változtatnom kell valamit a dolgokon, hogy másra is oda tudjak figyelni. Többet fogok kijárni a szabadba és talán a több kommunikáció... az segítene. Még nem tudom, hogy mi a baj, de ha lazítanánk a dolgokon, akkor talán ki tudnám találni, hogy mi okozza ezt a nyomasztó érzést. Vagy bármilyen ötleted van, nyitott vagyok rá.

A korábbi kapcsolataimban is ugyanezt éreztem és ahelyett, hogy egyre boldogabb lennék, egyre rosszabbul érzem magam.

Kérlek kezeljük finomabban a dolgokat. Ugye segítesz? És bármilyen ötlet hasznos lehet most.

A te J-d"

Köszönöm a válaszod.

A. az utolsó barátnője volt. 2 évig voltak együtt. A párom egy olyan országban él, ahol még az ateisták is egy katolikus Istenben nem hisznek. Mivel ő nem tartotta fontosnak bejelenteni, hogy ő nem katolikus, amikor ez kiderült atombombaként robbant ki belőle egy balhé. Akkor szakítottak de azután újból összejöttek, mert úgy érezte, hogy ez nem lehet nagy akadály... Mivel már ismertem akkor is amikor ők összejöttek, így tudom, hogy havonta szakítottak. Amikor meg együtt voltak, akkor is azon járt az esze, hogy ez neki nem jó és szakítaniuk kellene.

Az első barátnője az egyetem alatt volt, a lánynak volt egy barátja. A párom hagyta, hogy a lány beleszeressen és egy év után, amikor a lány szakított a barátjával, pár nap múlva szakított vele, mert előjöttek benne ezek a furcsa érzések. A következő barátnőjét 11 év múlva ismerte meg, együtt éltek másfél évig. Fél év után szakítani akart vele, de nem tette meg, mert nagyon kötődött a hölgy fiaihoz. Elmesélte, hogy a hölgy nem engedte, hogy szexuálisan közeledjen hozzá...

A. nem volt hajlandó vele egy szobában aludni, nemhogy közös ágyban, mert ő nem alszik együtt senkivel, aki nem katolikus...

Amikor mi összejöttünk és együtt töltöttük az éjszakát, összebújva aludtunk. Akkor mondta, hogy még soha senkivel nem aludt összebújva és ez mennyire megnyugtatja őt.

Amikor itt volt márciusban, nem engedte el a kezem egy percre sem, folyamatosan igényelte a közelséget.

Én kértem tőle, hogy mondja el, higy hogy szeressem őt, de nem tudta megfogalmazni. Folyamatosan nyílik meg előttem, már mondja, hogyha valami bántja, de képtelen szembesülni a problémáival. És ez nem csak a párkapcsolat területén van így, hanem minden más területen is.

Vaószínüleg én vagyok a bolond, hogy ennyire ragaszkodom hozzá, de érzem, hogy nekem ő az igazi, még akkor is, ha ennyire esetlen...