Mértéktelenül megaláztam egy lányt, úgy, hogy azóta napok óta sír, és nem mozdul ki sehonnan, jól tettem?

Valamikor, régebben, én is udvaroltam neki, persze nem jött össze, ahogy senkinek sem. Évek óta nem volt senkije, mindenkit csak aláz, úgy bánik másokkal, mint a szrral.

A legutóbbi alkalommal a szemem előtt alázott meg egy elég béna srácot, úgyhogy úgy gondoltam, hogy akkor miért ne? És ott, a tömeg előtt, úgy porig aláztam (és nem káromkodással, szitkozódással, hanem azzal, akit mindenki tud, de sosem mondott ki, tényekkel, érvekkel, amik szíven találták), hogy sírva rohant el.

Azóta, elvileg, csak be-bejár a suliba, senkivel sem beszél, elég lelkiismeretfurdalásom van, mert nem szeretek megbántani másokat, sem megalázni, de... Úgy éreztem, hogy ez már kellett.

Jól tettem?