Társnak mennyire vállalnátok be egy borderline személyiséggel rendelkező lányt?

Hát, amellett, hogy könyveket olvasol, elkezdtél már járni pszichoterápiába?

Nem elég a betegségtudat, van olyan bordi lány ismerősöm, aki szintén tudja mi a gond vele, de kapaszkodik bele, ragaszkodik hozzá, ami valamilyen szinten érthető, hiszen huszonx éve így ismerte meg magát, ez már a személyisége részévé vált szerinte.

Szerintem vigyázz magadra, működnek azért az ilyen tudattalan mintázatok rendesen, könnyedén bevonzhatsz egy nárcisztikus párt, aki majd úgy manipulál, ahogy neki jól esik, te meg enni fogsz a tenyeréből, ha éppen nem teljesen kiborulsz miatta.

Egyébként csupán annyiból, amit leírtál nem hinném, hogy A bordeline típusba tartozol feltétlenül. Ha sok könyvet olvastál a témában, biztosan azt is tudod, hogy sok személyiségzavar esetén vannak közös mintázatok, átfedések, amiatt, hogy a borderline sokak szerint egy spektrum, amin belül több másik személyiségzavar is elhelyezkedik.

Bár nehéz lehet a kötődés, elválás, ugyanilyen nehéz ez a kérdés pl. egy nárcisztikus személyiségzavar esetén.

Úgyhogy ha eddig nem fordultál, javaslom, hogy az életed megkönnyítése érdeklében legalább most kezdj el pszichológushoz járni.

Megértem, hogy hol a hasonlóság a kettő között, de azért nem tudom, hogyan diagnosztizáltak ennyire félre.

Egyébként szerintem egyelőre ne a társkeresésen aggódj. Tapasztalatból mondom, hogy borderlineként sem nehéz párt találni, sőt, ha jól passzol hozzád a sérülése, akkor megtartani sem. Viszont nyilván nem ez lenne a cél, hanem egy egészséges párkapcsolat kialakítása.

Ehhez sok erőt kívánok.

Borderes srác vagyok, tehát többnyire elviselhetetlen (legalábbis az ismerőseim sorra tűnnek el szó nélkül, mint ha összebeszéltek volna). Tehát egy borderes lány társként kiváló lenne nekem - ha egyedülálló lennék -, mert kizártnak tartom, hogy aki ennyi mindenen megy keresztül, az hitegessen, meg ellökjön (inkább ragaszkodna, mert a borderesek elméletileg értékelik a szeretetet és nem elkényeztetettek). Kezeltetés folyamatban lesz, amint vége a várólistának.

Tekintve, hogy már van barátnőm lassan két éve, így csak Ő kell nekem, Őt szeretem és teljesen tökéletes a párkapcsolati életem. Bár gyakran volt, hogy csak milliméter hiányzott, hogy végleg elveszítsem, mert a borderem miatt betelt párszor Nála a pohár és kifakadt, hogy nem bírja, stb. de az irántam érzett Szerelem, amit érez, sokkal erősebb volt a környezeténél (akik nagyon durván ellenem beszélik a mai napig). Azért is veszélyben vagyok, mert munka jellegén nem tudok elhelyezkedni, sorra bukom az interjúkat, egy NŐ pedig elvárja, hogy a FÉRFI igenis dolgozzon. Én pedig soha életemben nem dolgoztam gyakorlatilag és nem azért, mert nem akartam. Kezelés után vagy meggyógyulok és felvesznek valahova, vagy pedig ha a Drágám hisztizik, hogy nincs munkám, akkor pánikból tuti megszorongatnám a szakembereket, hogy adjanak munkát, mert tekintve, hogy én magamtól nem tudom a problémámat megoldani, amit már nagyon régóta meg akarok, mások meg sokkal könnyebben csettintve megoldják, valamint nem veszíthetem el a Szerelmemet, így a pánikszerű görcs az érthető ebben a helyzetben.

Összefoglalva - Ha a Drágám borderes lenne, akkor szintén meglennének a prók és kontrák. Egy borderes sose elégedett teljesen magával. Ő viszont egészségesen jobban meg van elégedve, ezért ha "borderesítve" lenne, akkor sokkal szörnyebb szenvedésnek lenne kitéve, amit viszont nem akarok. Akár borderes, akár nem, a Szerelmemet Szeretem és kész.