Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Éreztétek már magatokat magányosnak a párotok mellett, akkor is, ha ti szerettétek őt? Ez javult vagy romlott?
21/L, ő szintén 21/F
A problémám egyrészt az, hogy elég sok konfliktussal/félreértéssel indult a kapcsolatunk (megcsalás nem volt), amiket megbeszéltünk ugyan, úgyhogy többször már nem akarom felhozni, de még mindig fájnak. És kb. napi rendszerességgel eszembe is jutnak. Másrészt viszont-és ez aggaszt jobban, mert úgy tapasztaltam, sok idő elteltével már jelentéktelenebbnek tűnik néhány régi sérelem - nem érzem úgy, hogy érdekelnék dolgok velem kapcsolatban, azon a tényen kívül, hogy a barátnője vagyok. A legtöbb témához, érdeklődési körömhöz, amiket felhozok, leginkább annyit fűz hozzá, hogy "hát ezen még nem gondolkodtam" és ennyi is. Ha olyasmiről mesélek, amit szeretek csinálni, néha megjegyzi, hogy tök jó, de látom, hogy nagyon unja.
Szeretem, és neki én vagyok az első barátnője, ezért sokszor eltudom magamban rakni arra a polcra a passzivitását, hogy nincs túl sok tapasztalata emberekkel, pláne nem párkapcsolatokkal. De ezek zavarnak, sajnos az idő elteltével egyre jobban.
"Éreztétek már magatokat magányosnak a párotok mellett, akkor is, ha ti szerettétek őt?"
Ez a legnagyobb probléma az országban. Mindenki fújja, hogy "házasodj, mert az jó", meghogy "kő a gyerek az országnak", de az emberek többsége csak csendes kétségbeesése miatt van a "párja" mellett (nőknél inkább a pénz miatt").
Tehát ezért párkapcsolatot alakítani? Akkor inkább kihozok egy kutyamenhelyről egy Kaukázusi medveölőt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!