Éreztétek már magatokat magányosnak a párotok mellett, akkor is, ha ti szerettétek őt? Ez javult vagy romlott?

21/L, ő szintén 21/F

A problémám egyrészt az, hogy elég sok konfliktussal/félreértéssel indult a kapcsolatunk (megcsalás nem volt), amiket megbeszéltünk ugyan, úgyhogy többször már nem akarom felhozni, de még mindig fájnak. És kb. napi rendszerességgel eszembe is jutnak. Másrészt viszont-és ez aggaszt jobban, mert úgy tapasztaltam, sok idő elteltével már jelentéktelenebbnek tűnik néhány régi sérelem - nem érzem úgy, hogy érdekelnék dolgok velem kapcsolatban, azon a tényen kívül, hogy a barátnője vagyok. A legtöbb témához, érdeklődési körömhöz, amiket felhozok, leginkább annyit fűz hozzá, hogy "hát ezen még nem gondolkodtam" és ennyi is. Ha olyasmiről mesélek, amit szeretek csinálni, néha megjegyzi, hogy tök jó, de látom, hogy nagyon unja.

Szeretem, és neki én vagyok az első barátnője, ezért sokszor eltudom magamban rakni arra a polcra a passzivitását, hogy nincs túl sok tapasztalata emberekkel, pláne nem párkapcsolatokkal. De ezek zavarnak, sajnos az idő elteltével egyre jobban.