Szerintetek ez jó vers? Megkért egy lány, akivel elkezdtem ismerkedni arra, hogy írjak neki egy verset, de még életemben nem írtam verset, mert nem tudok. De megpróbálkoztam eggyel.

Istentelen emberek,

nem hagynak maguk után mást,

csak véres oszló tetemeket.

Beérkezett holnapok,

megváltott világok,

rothadó hullák,

emberek,

nem csillagodnak a lelkek.

Szenny és fürtelem,

földbe vágyakozó testek,

porrá lett martalékok,

hamuvá égett sírok,

szétszóródott szavak,

semmibe enyésző falak,

utak melyek összekötnek minket,

beteríti a szenny.

Szerelem, csalódás,

féltékenység, magány,

fájdalom, a határon,

vállalom egy cseppnyi,

boldogsággal a vállamon.

Én is az enyészeté leszek,

levágott fejek, álmos szemek,

féktelen emberek,

harag, tetemek, oszló hullák,

a kiásott veremben.

Földdel takarták, fehér lepedők,

itt a halál, szerelmes szívek,

széttört lelkek, életem a halálom,

színes szivárványon a magányom.

Hallgatag szavak, fájó tettek,

ismeretlen emberek,

ismeretlen barát, szerető,

nem, idegen már.

Fájdalmam a világon, érett határok,

siralmas évszakok, gyilkos hónapok.

Koporsók a földben, testek szétmenőben,

rímtelen, kósza sorok,

a fájdalom itt kopog az ajtómon,

a halállal karöltve,

eljöttek hát értem.

Furcsa szag, mely megcsapja az orromat,

belém ég, fel egészen az agyamig,

rothadó belek, pangó testek,

tán ez lenne a halálszele.

Ilyen mikor a halál itt áll,

a küszöbön és vár,

na, de kire, mire, rám,

vagy esetleg csak a lelkemre, testemre?

Kérdőre vonom a miben létem,

utolsó csepp vérem,

végigfolyik a testemen, kimerültem,

tékozló emberek, kopogtatnak az

ajtóra,

ez a furcsa jellem, mit akar vajon,

eljött tán a halálom?

Mit tegyek, hova menjek,

fekete földdel takarnak,

fehér lepedőbe csavarnak,

fehér mésszel öntenek,

hogy ne rohadjon el a testem.

Szabálytalan sorok,

ezek jellemeznek engem.

Sosem voltam gyenge, de mégis,

gyengén éltem, tele rémekkel,

fájdalommal, gyilkos haraggal,

kétszínű megjátszott mosollyal.

Ne haragudj rám, hogy nem hagylak békén,

de nincs kire támaszkodjak én,

versek, vagy írások,

ez az én vallomásom.

Lennék élettelen létező részecske,

bujdosó szellem,

vagy rothadó tetem,

csak ne legyek itt, ebben a kopár sivár életben.

nem tudok verset írni, ennyit tellett tőlem, szerintetek ez jó lesz?

most ismerkedek vele.