Jogosan osztottam ki a barátomat?

Vizsgaidőszak van. Együtt élünk pár éve. Én már végeztem, ő még javában vizsgázik. Nekem azért sikerült hamar végeznem, mert reggeltől estig csak a jegyzetet bújtam, neki pedig azért húzódott el ennyire, mert számítógépen játszott, és napi 1 órát foglalkozott csak a tantárggyal mondván, hogy "úgysem lesz meg". Na már most amióta ez a helyzet, elvárja, hogy én menjek bevásárolni egymagam, főzzek, mossak, takarítsak, mosogassak, lássam el őt, vagyis ha éhes tegyem elé az ennivalót, az üvegébe hozzak vizet, ha kiürül. Eddig mindent együtt csináltunk, most elvárja, hoyg csak én. Persze én megcsináltam egyedül a kérésére gondolván, hogy nemes célra használja fel a szabadidejét, azaz tanul a nehéz vizsgájára. De egy frászt! 2. hét eltelt, és ő délután 1-2kor kel fel nagy nehezen, odaül a géphez, netezik, közben én ebédet főzök, takarítok, boltba megyek, ezután a nyári államvizsgámra készülök. Mikor megunta a netezést, bekapcsolja a számítógépes játékát (2 is van neki), és kisebb megszakításokkal (mit internetezéssel tölt el) hajnali 4-5-ig játszik! Igen, hajnali... És minden egyes nap így van. Tegnap ismét mikor mondtam neki nap közben, hogy az a nehéz vizsga a nyakán, mondta, hogy "majd holnap, most már tényleg tanulni fogok holnap". Napokkal ezelőtt is ezzel nyugtatott... A "tanulós" napjain sem tanul 100%-osan, max 2-3 órát. Tegnap mikor ismét hajnali 5-kor jött aludni, csúnyán leosztottam félálomban, és hogy én biztos, hogy nem fogok vele gyereket tervezni, ha így el tudja magát hagyni. Nektek mi a véleményetek a helyzetről? Mit kellene tennem? Rendszerető és tisztaságszeretű vagyok, így kicsit kellemetlenül érezném magam, ha hagynám az egész házimunkát a francba, és megvárnám, míg besegít, tudván, hogy ő a mosatlant 1 hétig is képes elnézni, ahogy tornyosul...