Úgy érzem, hogy a barátom nem önmagamért szeret. Vagy hülyén gondolom?

Több kisebb dolog van, ami zavar, ami miatt ezt érzem.

Az alapszemélyiségem, hogy meglehetősen hangos, harsány, bolondozós lány vagyok, aki szeret hülyülni. És ez a hülyülés az, ami sokszor zavarja őt. Ha játszok a kajával, ha néha megkattanok, gyerekeskedek, pofákat vágok...nem igazán tudok konkrét példát mondani, de ilyenkor mindig rámszól (ő is szokott velem hülyülni, de sokszor zavarja az "idétlenkedésem") Szóval gyakran mintha egy neveletlen gyerek lennék, és ő lenne a felnőtt, akinek nem jön már ez be.

Ezzel szemben nkább az szereti, ha "cukiskodok", szóval ilyen kis aranyos dolgokat csinálok. De én nem igazán vagyok ilyen, max néha csinálok ilyesmit, de ezt megjátszásnak érzem, de neki úgy tetszik..

Még egy dolog, nagyon imádja, ha szexiskedek(ezt itt most nem a szexben, ott minden klappol), mindig megkér, hogy ezt meg ezt csináljam, mert ez milyen szexi, megteszem, de olyan erőltetettnek érzem, ez ismét nem én vagyok.

A szex nagyon jó, hasonló dolgokat szeretünk, de úgy érzem, hogy kicsit túlságosan is tetszik neki, ha pl szexi fehérnemű van rajtam, meg szeret ruhában is megdugni. Mármint tudom, a combfix meg ilyesmi kinek ne jönne be, meg máskor is akar velem szexelni, de valahogy úgy érzem, ilyenkor nem rám izgul fel.. :D Na, értitek..bár lehet, hogy ez az utolsó dolog hülyeség :D

3 éve vagyunk együtt, ez a legjobb kapcsolatom, ami valaha is volt, tényleg nagyon szeretem, és ő is engem. Csak néha úgy érzem, meg kell játszanom magam, máshogyan viselkednem, mint pl amikor a barátaimmal vagyok.

Ez normális? Vagy túlfilózom?

20/l és 20/f