Ha szeret, miért viselkedik így?

28 éves vagyok, a párom 35. Másfél éve vagyunk együtt, az elején még arról beszélt, hogy igazából nem érdekli, van-e barátnője vagy nincs, mert szeret egyedül lenni, és egy kapcsolatban neki probléma, hogy a másikhoz kell alkalmazkodnia.Hozzáteszem, az elején úgy indult, majd meglátjuk mi lesz, mert még én sem tudtam, akarom-e őt, vagy sem. Szerelmes lettem. Egy év után, valami történt, a testvérének megszületett a fia, sokat van vele és elkezdte mondogatni, hogy ő is szeretne gyereket. Ő hozta fel azt a témát is, hogy költözzünk össze, nem én erőltettem. Egyre több képet kaptam az unokaöccséről, így abbahagytam a bogyóm szedését, és nagyon örültem, hogy lehet hogy végre nekem is lesz családom. a következő két hónapban már nem védekeztünk, de amikor nem jött össze a gyerek, sírdogáltam, ő meg nyugtatgatott, nem baj, majd következő hónapban... Eltelt még egy hónap, és azóta nem értem mi történ. Egyre kevesebb a szex,3/hó max, de nem miatta, hanem mert én szeretném és olyan, mint aki nem kíván. Kérdeztem hogy mi a baj, de azt mondta semmi, minden rendben. Próbálkoztam, de semmi reakció. Úgy érzem megijedt, hogy valóban akarok gyereket. A valóság visszazökkentette abba az állapotba, amikor még semmit sem akart.Kiborultam, kérdeztem, hogy akkor miért hiteget a gyerekkel, meg a közös élettel, ha mégsem akarja. Erre azt a válasz kaptam, illetve kérdéssel felelt először: honnan tudod, hogy velem akarod leélni az életedet? Honnan tudod, hogy tőlem akarsz gyereket? Aztán meg elmondta, most miért nem lehet gyerek..pénz, stb. Nem akar hozzám költözni, mert szerinte olyan lakás kell, amit mi ketten rendezünk be. De hozzáteszem, egyedül élek, ide jöhetne, csak nem akar. Azt mondja, hogy nem tudnám elviselni, és ráunnék.. Mondtam neki, hogy talán ezt nekem kellene eldöntenem, nem neki, hogy őt mennyire viselem el, de még lehetőséget sem ad rá.. Hétköznap egyszer alszik itt, és hétvégén szombat este. Nagyjából 2*3* alszunk együtt egy héten, de úgy érzem, ez neki sok is. Jobban szeret otthon egyedül lenni, minthogy átjöjjön. Az hogy otthon van, az biztos, mert sokat beszélünk msnen, meg az apja is mondja... tehát biztosan nem jár sehová esténkét. Egyszóval, megkérdeztem, hogy nincs hozzám kedved?

Azt mondta ez nem kedv kérdése, mert lenne, de szeret egyedül lenni. A múltkor már azt mondta, hogy őt nem érdekli, egyedül éli-e le az életét, neki úgy is jó lenne...hozzáteszem, nyilas.. Én halak vagyok...Én szeretem a romantikát, ő nem. Tudom, hogy sok minden szól a mellett hogy nem illünk össze, csak azt nem értem, akkor miért hiteget? Sokszor azt gondolom, hogy fél valamitől, vagy nincs tisztában a kapcsolat értelmével. Ha az együtt alvás estélye után megkérdezem, hogy ma is velem alszol-e, akkor az a válasz, hogy a jóból sohasem adnak eleget, meg amúgy is holnap után úgyis találkozunk..

Nem értem, lehet hogy velem van a baj, és sokat akarok, de könyörgöm, 35 éves, és én sem leszek fiatalabb. Nem akarok 40 évesen gyereket szülni. Ha kérdezem, hogy akar-e még egyáltalán, az a válasz, hogy akkor nem jöttem volna este.. Nem tudom, mit gondoljak, vagy mit tegyek.. Sok mindenben figyelmes, házias, szeret főzni, de ha érzelmekről van szó akkor megkukul. Bezárkózik, és tolakodásnak, B*tatásnak éli meg, ha kérdezek valamit, ami a kapcsolatunkra vonatkozik. Érdekes kettősség van benne, mert adott telefont ahol ingyen beszélhetünk, állandón hív, mit csinál, hol van. Kérdezi én hogy vagyok. Olyan érzésem van, hogy jó hogy vagyok, de csak messziről, amikor neki jó jön. Amikor neki jó, minden van... Ha valakinek van valami ötlete, mondja el. Tudom, hogy a válasz, sok esetben, hogy nem illik hozzám, vagy hagyjam el, de én szeretem, és nem így akarom megoldani a problémát.

Ha van ötlet, szívesen meghallgatom, olvasom.

Szép napot mindenkinek!!!