Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha szeret, miért viselkedik így?
28 éves vagyok, a párom 35. Másfél éve vagyunk együtt, az elején még arról beszélt, hogy igazából nem érdekli, van-e barátnője vagy nincs, mert szeret egyedül lenni, és egy kapcsolatban neki probléma, hogy a másikhoz kell alkalmazkodnia.Hozzáteszem, az elején úgy indult, majd meglátjuk mi lesz, mert még én sem tudtam, akarom-e őt, vagy sem. Szerelmes lettem. Egy év után, valami történt, a testvérének megszületett a fia, sokat van vele és elkezdte mondogatni, hogy ő is szeretne gyereket. Ő hozta fel azt a témát is, hogy költözzünk össze, nem én erőltettem. Egyre több képet kaptam az unokaöccséről, így abbahagytam a bogyóm szedését, és nagyon örültem, hogy lehet hogy végre nekem is lesz családom. a következő két hónapban már nem védekeztünk, de amikor nem jött össze a gyerek, sírdogáltam, ő meg nyugtatgatott, nem baj, majd következő hónapban... Eltelt még egy hónap, és azóta nem értem mi történ. Egyre kevesebb a szex,3/hó max, de nem miatta, hanem mert én szeretném és olyan, mint aki nem kíván. Kérdeztem hogy mi a baj, de azt mondta semmi, minden rendben. Próbálkoztam, de semmi reakció. Úgy érzem megijedt, hogy valóban akarok gyereket. A valóság visszazökkentette abba az állapotba, amikor még semmit sem akart.Kiborultam, kérdeztem, hogy akkor miért hiteget a gyerekkel, meg a közös élettel, ha mégsem akarja. Erre azt a válasz kaptam, illetve kérdéssel felelt először: honnan tudod, hogy velem akarod leélni az életedet? Honnan tudod, hogy tőlem akarsz gyereket? Aztán meg elmondta, most miért nem lehet gyerek..pénz, stb. Nem akar hozzám költözni, mert szerinte olyan lakás kell, amit mi ketten rendezünk be. De hozzáteszem, egyedül élek, ide jöhetne, csak nem akar. Azt mondja, hogy nem tudnám elviselni, és ráunnék.. Mondtam neki, hogy talán ezt nekem kellene eldöntenem, nem neki, hogy őt mennyire viselem el, de még lehetőséget sem ad rá.. Hétköznap egyszer alszik itt, és hétvégén szombat este. Nagyjából 2*3* alszunk együtt egy héten, de úgy érzem, ez neki sok is. Jobban szeret otthon egyedül lenni, minthogy átjöjjön. Az hogy otthon van, az biztos, mert sokat beszélünk msnen, meg az apja is mondja... tehát biztosan nem jár sehová esténkét. Egyszóval, megkérdeztem, hogy nincs hozzám kedved?
Azt mondta ez nem kedv kérdése, mert lenne, de szeret egyedül lenni. A múltkor már azt mondta, hogy őt nem érdekli, egyedül éli-e le az életét, neki úgy is jó lenne...hozzáteszem, nyilas.. Én halak vagyok...Én szeretem a romantikát, ő nem. Tudom, hogy sok minden szól a mellett hogy nem illünk össze, csak azt nem értem, akkor miért hiteget? Sokszor azt gondolom, hogy fél valamitől, vagy nincs tisztában a kapcsolat értelmével. Ha az együtt alvás estélye után megkérdezem, hogy ma is velem alszol-e, akkor az a válasz, hogy a jóból sohasem adnak eleget, meg amúgy is holnap után úgyis találkozunk..
Nem értem, lehet hogy velem van a baj, és sokat akarok, de könyörgöm, 35 éves, és én sem leszek fiatalabb. Nem akarok 40 évesen gyereket szülni. Ha kérdezem, hogy akar-e még egyáltalán, az a válasz, hogy akkor nem jöttem volna este.. Nem tudom, mit gondoljak, vagy mit tegyek.. Sok mindenben figyelmes, házias, szeret főzni, de ha érzelmekről van szó akkor megkukul. Bezárkózik, és tolakodásnak, B*tatásnak éli meg, ha kérdezek valamit, ami a kapcsolatunkra vonatkozik. Érdekes kettősség van benne, mert adott telefont ahol ingyen beszélhetünk, állandón hív, mit csinál, hol van. Kérdezi én hogy vagyok. Olyan érzésem van, hogy jó hogy vagyok, de csak messziről, amikor neki jó jön. Amikor neki jó, minden van... Ha valakinek van valami ötlete, mondja el. Tudom, hogy a válasz, sok esetben, hogy nem illik hozzám, vagy hagyjam el, de én szeretem, és nem így akarom megoldani a problémát.
Ha van ötlet, szívesen meghallgatom, olvasom.
Szép napot mindenkinek!!!
Túl nagy a szabadság igénye és megfojtva érzi magát ha hosszú napokig veled kellene hogy legyen. Vannak néha bunkó válaszai mint pl: akkor nem jöttem volna este. nemhogy csak annyit mondott volna hogy IGEN. Ha valaki erre a kérdésre (mi a baj?) azt válaszolja hogy semmi az 1000% hogy hazudik. Neki nem lét eleme a párkapcsolat, mert ugyan úgy jól érzi magát egyedül amikor nincsen senkije, de ahogy repülnek az évek, majd eszébe fog jutni hogy mik voltak azok a dolgok amik fontosak lehettek számára, csak nehogy túl késő legyen már akkor. Felvetette a családalapítást amint a rokonának született gyermeke. Akkor azt nem gondolhatta igazán komolyan ha így viselkedik, csak egy elképzelés volt számára. Gondolom egy kis irigység lehetett benne akkor, hogy ő neki van családja de neki még nincsen,és mivel egy gyereknek meg is kell teremteni a hátteret és fel is kell nevelni az már kissé elriasztotta ettől az ötlettől. Mert a gyereknevelés nem olyan mintha egy háziállatot tartanál.
Neked csak az az egy bajod van, hogy már túlságosan ragaszkodsz hozzá még akkor is ha tudod hogy nem látod nagy valószínűségét annak hogy itt úgy lesz minden ő vele ahogy te szeretnéd. Ilyen esetben,( ha te már nagyon szeretnél családot) akkor egy valamit tehetsz. Döntés elé állítod a párodat, hogy te vagy az egyedül lét. És attól sose félj hogy nem találsz másikat. Mert ahogy szokták mondani: "Sok hal van a tengerben" és biztos kifogod a legalkalmasabbat.
és szerintem az együtt alvás is ezért esik nehezére, minden este kudarc neki, mert még mindig nincs baba. már fél tőle, ezért napolgatja
ő tényleg akar gyereket.meg téged.
ha valaki, akkor én mindenért megdicsérem, és nem hibáztatom, hogy akkor nem sikerült a gyerek...
azóta meg már nem is próbálkozik, félúton kiszáll....
tehát ebből most ha akarna sem lenne gyerek...
szerintem ne frusztráld a gyerek kérdéssel, meg a költözés kérdéssel
mert csak azt erősíted benne, hogy ő képtelen neked ezeket megadni
erősítsd benne, hogy ő igazi férfi a te támaszod, mi lenne veled nélküle
és akkor kell elhagyni, ha te gyereket akarsz szülni, tőle nem megy így választanod kell egy másik "donort" :)
pont ezért száll ki
hogy ne érezze kudarcnak
mert ha nem száll ki, és nincs baba, már megint ő a gáz pasi!
meg a dícséret néha sajnálatnak szánalomnak hangzik ám...
az sem mindegy. legalább is önbizalomhiányos pasinál egyáltalán nem mindegy
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!