Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan esik rosszul, hogy nem értékelte, hogy sütöttem neki?
Ma találkoztam a barátommal, de előtte itthon sütöttem amerikai palacsintát. Tudni kell, hogy a barátom profin süt-főz, olyan gyönyörű sütiket, kajákat csinál, ráadásul mind finom amellett, hogy esztétikusak.
Én ehhez képest kb. csak egyfajta sütit tudok csinálni, még a tojásrántottám se az igazi lány létemre.
Elhatároztam, hogy meg fogok tanulni sütni-főzni.
Ma neki láttam és megcsináltam életem első amerikai palacsintáját. Kicsit sós, de ehető volt, nekem legalábbis ahoz képest ízlett.
Nos, elvittem a barátomnak, aki evett egy falatot, és elég fura fejet vágott, majd közölte, hogy inkább maradjak a csokis sütimnél, és az volt a lényege, hogy nem kellene ezzel foglalkoznom.
ÉN mondtam neki, hogy őszinte véleményt mondjon(megis mondta, hogy sós), de ez a válasza azért esett rosszul, mert itt azon volt a hangsúly, hogy direkt neki is csináltam, és a szándék.
Ráadásul haza se vitte, amit csináltam neki(4 darab).
Nem azért, de ha ő rosszat csinálna én akkoris elvinném, megenném, azért, mert próbálkozik.
Ha finoman mondta volna, hogy oké, nem a legjobb, de lesz jobb is, kezdésnek nem rossz, akkor örülnék.
Jogos, vagy túlreagálom?
Nyilván nem elszek profi, mint ő, de ez volt a legelső alkalom, oké, hogy nem lett tökéletes.
Gugli a barátod újra:
Igen igazad van! Sajnos én sem értem az egészet. :(
Nos, igen, tényleg vágytam tudat alatt pozitív véleményre(ki nem, ha süt, vagy csinál valamit?), de elismerem, hogy nem lett jó, én is írtam, hogy kicsit sós.
Azt, hogy szar nem mondta, de láttam az arcát.
Az őszinteség még mindig nem zavar, sőt, okkal mondtam, hogy legyen az, hogy tudjak rajta javítani.
A fejemhez azért nem kellene vágnia a palacsintát...:)
Azért ez a "maradj csak a csokis sütinél" kicsit durva, amikor az ember pont meg akar tanulni főzni. Miért ne tanulhatna meg? Az meg, hogy néhányszor nem sikerül úgy, a tapasztaltabb háziasszonyoknál is előfordul.
Ha én akarok valami újat próbálni, amihez a férjem jobban ért és elsőre nem úgy sikerül, inkább tanácsokat ad és segít, nem pedig lebeszél róla.
Bizonyára azért nem szeretné, hogy csokis sütin kívül mást is csinálj mert azt szokta kitenni patkányméreg gyanánt a konyhájában rohangáló kártevőknek és eddig nyilván fényesen bevált.
Talán akar indítani egy kártevőirtó vállalkozást is, a palacsintádtól pedig csak elkábulnának pár órára.
Én akárhogy olvasom, és akármit próbáltok beletukmálni, a kérdezőnek nem azzal volt a baja, hogy a barátjának nem ízlett a palacsinta, ő is aláírta, hogy sz.r lett, az volt a baja, hogy a barátja nem értékelte azt, hogy sütött neki valamit.
Lehet neki a sütés-főzés az a terület, ahol "menő lehet", és úgy érezte, hogy bele akarsz piszkálni az ő személyes dicső területébe, ráadásul egy botrányos amerikai palacsintával (ne érts félre :)), és nem bírta felfogni, hogy az volt a lényeg, hogy gondoltál rá.
Szóval ja, bunkóság volt, szerintem is, de ne hányd a szemére. Legközelebb hagyd a konyhát, szerintem ezzel nem fogod lenyűgözni, akkor se ha jót főzöl/sütsz (sőt, akkor sértődik csak meg igazán tudat alatt...) inkább készülj valami mással neki. Rajzolj neki, szexi fehérneművel készülj este, masszázs, stb. Ne süss, és nem azért, mert nem tudsz fejlődni, hanem, mert szerintem ezzel fogod generálni a konfliktust.
Anyám, értem már miért picsog körülöttem sok csaj, hogy milyen szar a kapcsolata a barátjával.
Nyüff-nyüff, nem azt mondta, amit hallani akartam, most szépen elmegyek sírni egyet és körbenyávogom a baráti körömet meg az internetet milyen rossz is nekem. Nem, nem odamegyek a barátomhoz, hogy: Figyu édes, rosszul esik hogy nem értékelted a próbálkozásomat. Tudom, hogy te profi vagy benne, de te is voltál kezdő. Mi lenne, ha megcsinálnánk együtt?
Nehéz, igaz? Konfrontálódni kell, hűha.
Ezért nem lesz sok nőnek normális kapcsolata soha.
Kommunikáció. Őszinteség. Kompromisszumkészség.
És köszönöm, nem kérek több privátot. Igen, tényleg lassan 20 éve élek boldog és kiegyensúlyozott házasságban. Valamint továbbra sem tartom jogosnak a kérdező sértődöttségét, mert tudom, hogy a férfiak nem gondolatolvasók.
Értem, hogy rosszul esett, de te vártál őszinte választ.
Jó, kicsit finomíthatott volna - a barátom is mindig megmondja, ha valamit elbaxok. És olyan is előfordult, hogy az almatócsnimat meghagyta, mondván nagyon savanyú. Én erre csak vállat vontam, hogy végül is, felőlem, több marad nekem :D
Apa ilyen, ő kíméletlenül odavágja, ha valami nem jó, aztán nem győz elnézést kérni, hogy igen, bnkó volt, tudja... de egy idő után már nem is figyeltünk rá ilyenkor. A mostohaanyám sértődött be mindig, én meg csak röhögtem rajta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!