Hogy csináljam hogy ne legyek ennyire sz@rul?

Elöző vagyok ^^

Sztem akkor mindenképp találkozz vele!!!

Még mindig a 16:26os vagyok:

Nem tudom hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel? 16 évesen összejöttem egy fiúval akit nagyon szerettem,3 és fél év után én szakítottam vele. A kapcsolat utolsó 3-4 hónapja veszekedésekből állt és nem is találkoztunk sokat.

(Problémáim voltak otthon, ballagtam a suliból, következtek a vizsgáim és közben elkezdtem az első munkahelyemen dolgozni. )Az egyik elborult pillanatomban amikor a barátommal veszekedtünk azt mondtam neki hogy szakítsunk mert én ezt nem bírom, nekem ez sok. Sírva egymás nyakába borulva búcsúztunk el egymástól, és barátok maradtunk. Én persze megbántam és büszkeségemet félretéve próbáltam helyrehozni a dolgot, de nem sikerült. A szakítás óta eltelt másfél év és én még mindig nagyon sokat gondolok rá. Próbáltam tovább lépni és más fiukkal járni, egyszerűen nem megy, nem érdekel rajta kívül senki. Az egész kapcsolatot lezáratlannak érzem és én újra tudnám kezdeni vele, de nem tudom hogy hogyan jöhetnék rá hogy ő mit érez vagy mit szeretne. Gondoltam arra is hogy elmondom neki, de félek a reakciójára és attól hogy a barátság is megszűnik közöttünk. Kérlek titeket adjatok tanácsot!

Istenem!!!

Hívd már feel!!

Annyira szenvedhetsz, hogy az már nekem fáj!!

Amúgy már írtam egyszer, én vagyok az akii mondta, hogy beszélgess róla valakivel de ne fiúval (most nem akarom visszanézni, hogy hányas vagyok)

Na most nekem úgy tűnik, hogy az egyetlen megoldás, hogy találkozol vele és beszélgettek. Még ha nem is jöttök újra össze, legalább megbeszélnétek. Te is elmondanád, hogy menyire fáj neked ez az egész és ő is elmondaná a véleményét. (Nemszégyen a sírás közben ;)) Ha van benne még egy nagyon kevés szeretet irántad, akkor nem engedi, hogy tovább fájjon a szíved!

Sok szerencsét!

És had idézzek az egyik kedvenc Anti Fitness Club számomból ;P:

"Túl rövid az élet ahhoz, hogy mozdulatlanul várjuk a nagy csodát"

Szóval tényleg lépned kéne és nem csak várnod a semmit, ami sohasem jön!

Elöző vagyok újra!

Nemtudom ki ez a lány, de nem érdemel meg téged. Valamilyen szinten igaza van, hogy ő úgyérzi, hogy nembírná újrakezdeni, de hát legalább megpróbálhatnátok...:(

Gondolom semmi esélye az újrakezdésnek...vagy nagyon kevés. Már abból amit az MSNezésről leírtál.

Úgy tudnál egy kevés fájdalmat eltüntetni, ha esetleg elmondanád valakinek, aki megért. Egyszerűen meséld el az érzéseidet valakinek. Az is egy alternatív megoldás, ha leírod! Akkor, miközben mondod vagy írod nagyon rossz, de utána megkönnyebbülsz. Nem mondom, hogy azonnal eltünik minden teher, de idővel könnyebb lesz. Talán újabb hetek fognak eltelni, de meg fogod érteni, hogy nem szomorúnak kell lenned, mert vége lett, hanem boldognak, mert megtörtént!

Tudom, így teljesen láthatatlanban és ismeretlenül hülyén hangzik, de én megpróbálok neked segíteni tényleg!