Ha szakítok, az utcára kerülök. Mit tegyek?

Külföldön élek a barátommal. Neki itt van lakása, de nem dolgozik, és nem is akar, csak munkanélkülin van. Volt munkánk, de már egyikünknek sincs. Én szeptember 31-ével végeztem a helyen, ahol voltam, október elsejével már rohantam is új munkát keresni, de eddig semmi. Nyelvtudásom van, csak szakmám nincs, és peches vagyok. De most nem ez a lényeg. Bármit elvállalok, de eddig minden helyen lehúztak csak, ilyen az élet.

A barátom eleinte aranyos volt, de most már kezdi kihasználni, hogy élősködöm rajta, és eltilt a barátaimtól, nem mehetek ki egyedül, sokat kiabál velem, stb. Tegnap a stressztől olyan rosszullét jött rám, hogy majdnem elvesztettem az eszméletem, ma sírógörcsöt kaptam egy fontos interjún. A barátom ma elmondott mindennek, pedig csak arra kértem, próbáljon ő is munkát keresni, vagy ha én végre kapok, segítsen be otthon. Persze neki egyik se tetszik.

Haza nem mehetek, nem tartom a kapcsolatom a családommal, nem érdemesek rá. A barátommal nem szakíthatok, mert az utcán találom magam. El kell tűrnöm mindent. Közben mint a hülye, keresek munkát, eredménytelenül.

A másik gond, hogy közben egy barátomról, aki nagyon messze él tőlem, kiderült, hogy érzelmei vannak irántam. Fejébe vette, hogy meg akar menteni a helyzetemből, mielőtt rámegy az egészségem. Régen én is vonzódtam hozzá, de az régen volt, valamint nem túl hétköznapi életvitelt folytat, nem az az ideális férjjelölt számomra.

Mit tennétek a helyemben?

21N