Ti mit gondolnátok? Ki vagyok akadva.

Pénteken lefeküdtem vőlegényemmel. Hétvégente találkozunk csak, ezért mindig kiéhezüznk találkozáskor. Pénteken 3 órán át szeretkeztünk, játszottunk egymással. Másnap, nap közben vőlegényem szülei fel-feljárogattak az emeletre, ami engem mindig is zavart, mert vagy benyitnak valamit kérdezni (persze be van kulcsra zárva az ajtó, de akkor is égőnek tartom). Na szóval nap közben csináltuk tegnap, és kivételesen egy rossz szavam sem volt közben, csak füleltem, hátha szülei ismét átjárószobának nézik a szobánkat. Aztán hirtelen párom leeresztett, ilyen a 4 év járásunk alatt egyszer sem történt meg. Óvszerezünk, így ugye le is csúszott rögtön. Egyszer csak azt éreztem, hogy nem érzem a gumit, csak úgy puhán belém próbálja nyomorgatni magát. Erre megkérdeztem tőle, hogy "rajtad van a gumi". Válasz: "igen". Megnéztem én is, és nem, nem volt rajta, hazudott, a gumit levette, és anélkül akarta csinálni. Ezerszer bepróbálkozott már úgy, hogy "jaj csak egy kicsit gumi nélkül...", de mivel még egyetemisták, végzősök vagyunk, diplomát és lakást akarunk először, nem pedig babát. Ő majd később jöjjön. Na és a szombat ennyiben maradt. Ma délután is csináltuk. Ismét puhulni kezdett, így a gumi csúszkált lefelé. Kétszer odanyúltam közben, hogy biztos rajta van e a gumi (mostanában bennem is maradt a gumi, sikerült nagy méretet venni sajnos). Erre kiakadt, hogy minek nézegetem. Mondtam neki, hogy azért, mert átvertél tegnap, és így a bizalmam is megingott. Ezután "letépte" magáról a gumit, elhajította a szoba másik végébe, felkelt, odaült a gépéhez, és többek között ezt mondta: "Húzz már végre orvoshoz" (kikotyogtam az egyik karácsonyi ajándékát neki: felirattatok nőgyógyásznál fogamzásgátlót), "elhagylak, és keresek majd olyat, aki megengedi gumi nélkül", "ha mély érzelmeid lennének irántam, párszor bevállalhatnád a védekezés nélküli szexet." Az utolsón (is) felháborodtam! Pár hónap és összeköltözünk, záróvizsga küszöbe előtt állunk, én meg játszadozzak egy kisbaba életével? Se lakásunk, még albérletünk sincs, anyagilag nem engedhetnénk meg a babaválallást, elvetetésnél meg a szívem szakadna meg. Eygszerűen nem tudom mire vélni ezt a viselkedést. 4 éve vagyunk együtt, szerelmesek, boldogok (hittem én). Most úgy vagyunk, hogy jövő hétvégén nem fogunk találkozni, nekem most kell egy hétvége egymagamban. Bennetek milyen gondolatok fogalmazódtak meg az "élménybeszámolóm" olvastán?