Hogyan segíthetnék a páromnak hogy kiélje magát?

Kérdező!

Nem vagy köteles eltűrni, hogy a másokkal szexel "kiélés" címszó alatt. Rá is vonatkozik a hűség.

"Mára már azt érzem hogy már csak szexre kellek... "

"Kb. 1 éve hogy nincs érzelem , múlt hónapban azt mondtam hogy állj, szünet mert nem bírom..."

"... azóta sem változott semmi..."

"Folyton felhozza hogy tönkre teszem mikor komoly dolgokról beszélünk..."

"Nem lehet vele meg beszélni semmit konkrétan."

"Az a gondom hogy én érzem magam bábnak akit kedve és kénye szerint cibálhatnak..."

"Lassan már rosszabb leszek mint egy papucs..."

"Én érzem hogy nő létemre megalázó amit művelnek velem..."

Tényleg nem szeretném megbántani az érzéseidet, de valóban jó döntésnek éreznéd egy új életet a világra hozni, és érte hosszú-hosszú időre közös felelősséget vállalni egy olyan kapcsolatban, amiről, illetve egy olyan férfival, akiről a fenti mondatokkal fogalmaztad meg a gondolataidat és az érzéseidet?

Szerintem érdemes lenne kisgyerekes szülőkkel őszintén beszélgetned arról, hogy - minden szépsége és öröme mellett - mekkora próbatétel egy kisbaba születése, és az azt követő időszak még egy harmónikus, jól működő párkapcsolatban is.

Másrészt a helyedben tartanék némi önvizsgálatot olyan szempontból, hogy mennyire van rendben az egészséges önértékelésed, és nem vagy-e társfüggő/kapcsolatfüggő, ha mindazok után, amiket fent idéztem tőled, azt írod:

"Nem szeretném elveszíteni!!!!

Nem hagyom azt a 6 évet csak úgy eltűnni!!!"

Ha én éreznék így, ahogy te, akkor - feltéve, hogy őszintén azt tudnám mondani magamnak, hogy már kimerítettem minden, az én mozgásteremen belül levő lehetőséget a kapcsolatunk javítására, rendbehozására - ahelyett, hogy még X évet akarnék így "lehúzni" valaki mellett, (nem beszélve a közös gyerekről), biztos, hogy kilépnék a kapcsolatból.

"Eltűnni" én sem hagynám, hanem igyekeznék belenézni abba a tükörbe, amit ez a magam mögött hagyott kapcsolat tart elém, és keresném arra az őszinte válaszokat, hogy milyen tanulnivalóm van belőle.

Ezt nyilván nem azért írtam le, mert neked ezt tanácsolnám. Az, hogy neked ebben az élethelyzetben mi a jó megoldás, neked kell tudnod. Én sok bölcsességet kívánok hozzá, hogy azt a döntést hozd meg, ami neked a legjobb hosszú távon.

Arra meg őszintén kíváncsi lennék, hogy mindaz, amit Dowd tanácsolt, milyen hatással lenne egy ilyen finoman szólva már eleve nem éppen jól működő kapcsolatra.

Lehet, hogy én vagyok túl földhözragadt, de ha egy férfival ott tartanék, hogy úgy érzem, csak a szexre kellek neki, báb vagyok, akit cibálhat és képtelenek lennénk fontos dolgokról beszélni egymással, akkor nem látom magam előtt azt a mennyiségű félrekefélést, ami köztünk a harmónia irányába vinné a dolgokat.

De hozzátartozik a dologhoz, hogy nekem személyes tapasztalatom nincsen a nyílt kapcsolatokkal.

#24

Hááát ez nem kívánság műsor, azért reagáltam (főleg ilyen részletesen) mert egyértelműnek látom mi a helyzet, tudom hol a buktatók, és mi a megoldás.

Ez nem jelenti azt, hogy kérdezőék tudnak is így élni.

Viszont hosszú távon az egyetlen út. Rövid távon lehet tűzoltó jellegű megoldásokat találni, ez tény. Viszont rövid táv. A baba utáni megoldás lesz a megoldás, mert ha után ez megint felmerül, akkor ott vége a dalnak.

# 25

"Köszönöm neked is az őszinteséget!!"

Szívesen.

"bár a nagyon szeretlek nem biztos hogy elég ahhoz hogy elhiggyem biztos szerethet.."

Megértelek, mert én úgy vagyok ezzel, hogy szerintem a másik viselkedéséből érzi az ember a hétköznapokban, nem pedig abból, hogy hányszor és hogyan hangzik el a "Szeretlek!"

# 26

"Hááát ez nem kívánság műsor, azért reagáltam (főleg ilyen részletesen) mert egyértelműnek látom mi a helyzet, tudom hol a buktatók, és mi a megoldás."

Tényleg nem kívánságműsor, én sem véletlenül írtam meg őszintén, hogy ha ilyen érzéseim lennének a Párommal kapcsolatban, akkor számomra a szakítás lenne a megoldás.

Nem tudom megítélni, hogy te ennyi információból, amit a kérdező megosztott, mennyire helyesen tudod felmérni, hogy náluk konkrétan mik a problémák, és hogy mindarra, amit a 24. hozzászólásom elején idéztem tőle, valóban "megoldás" lenne-e a nyitott kapcsolat.

Mivel saját tapasztalatom nincsen ezzel, csak azt tudom írni, hogy nekem az az érzésem, hogy ahhoz egy alapjaiban nagyon stabil kapcsolat, erős érzelmi kötődés és a másik melletti elköteleződés kell, feltétel nélküli bizalom és őszinteség, plusz két nagyon érett, kiforrott személyiség magas érzelmi intelligenciával, akik megfelelően tudják kezelni ezt helyzetet - és még így sincsen arra garancia, hogy a kapcsolatuk túléli a "kísérletet".

Másrészt ha egy felnőtt férfi vagy nő bizonyos életkor felett egy több éves, stabil kapcsolatban hárítja vagy halogatja az elköteleződést a párja mellett, illetve a gyermekvállalást, akkor szerintem jó eséllyel olyan, általa sem felismert tudatalatti ok áll a háttérben, ami nem fog attól megszűnni, hogy úgymond "kiélni magát", és attól sem, ha várnak még X évet.

Ez utóbbit elég kemény és fájdalmas lecke révén tanultam meg a saját életemben, és egy ezzel kapcsolatos döntés az egyetlen, amit valaha megbántam az életben - de mindannyian tanulni jöttünk erre a bolygóra, és leginkább a saját tapasztalatainkból tanulunk.