Hogyan rázhatnám le magamról a volt barátnőmet, ha folyton kavarja a sz#rt a hátam mögött?

Két évig voltunk együtt, s ez idő alatt kitapasztaltam a személyiségét, amit az ismerkedésünkkor és a kapcsolatunk elején ügyesen eltitkolt előlem, de végül előbújt a szög a zsákból: rosszindulat, bosszúvágy, pletykaterjesztés, a legjobb barátnők lefikázása, előttük persze nyalizás (és természetesen mindenki szemében is, akiről őkelme összehazudozott mindent), a volt pasijairól képtelenségek terjesztése, eleinte aprócska füllentések (amik még az adott helyzetben viccesek is voltak), később komolyabb hazugságok, túlzásba vitt hisztéria, kiakadás, a szó belém fojtása, engem teljesen elnyomás, maga alá rendelés.

Nem bírtam tovább. Másfél évvel azután, hogy összejöttünk, egyértelműen megcsalt. Megcsalt és tagadta, viszont tudtam róla, s arról is, hogy korábban másik két sráccal is megtette. Felvilágosítottam, hogy mindent tudok, ő ekkor is kötötte az ebet a karóhoz, hogy én ezeket csak beképzelem, gyakorlatilag teljesen hülyének nézett a két év alatt, kihasználta, hogy naivan szerelmes voltam belé.

Miután bedobtam kapcsolatunk ringjébe a törölközőt, tiltottam a közösségi portálokról, a számát töröltem, a közös barátaink figyelmét is felhívtam, hogy vége, és hallani sem akarok róla. Az első hetekben egész jól tűrte a nélkülözésem. Semmit nem hallottam róla, élte az életét, nemigazán foglalkoztatott. Aztán egyre több fura pletyka jutott a fülembe, hogy én mit műveltem vele, micsoda szemét féreg voltam a két év alatt. Semmi sem igaz a pletykáiból, ám sajnos tisztában voltam vele szakításkor, hogy ezt fogja csinálni, mert mindenkivel ilyen sajnos.

A rólam kreált pletykáira nem reagáltam, mindenkinek lefestett, lehordott, nem nagyon érdekelt. Természetesen az emberek egyik meghatározó tulajdonságai közé tartozik, hogy előbb hiszi el mindenki a rosszat, a pletykát, a pikantériát, mint a jót, a valóságot. Ráadásul az emberek azoknak az embereknek a hazugságait képesek elhinni a legkönnyebben, akik a legnagyobb sz#rkavarók. Ezt sosem értettem az emberekben.

Sikerült a kitartó sz#rkavarásaival elérnie, hogy a korábbi ismerőseimet, kollégáimat maga mellé állította, s ellenem fordította. Megmondom őszintén, nem érdekel, ha az emberek neki hisznek, belőlük is elegem van már, hogy nekem folyton meg nem történt dolgokat kelljen bizonygatnom. Viszont amiből még jobban elegem van, az az, hogy a mi, felhőtlennek közel sem nevezhető kapcsolatunk utáni szakítás immáron kereken két éve történt, és azóta eszelősen mindig visszahallok valami rólam terjengő hazugságot. Két éve képtelen leszállni rólam annak ellenére sem, hogy semelyik műveletére sem reagáltam, egyszerűen nem áll le. Megrögzötten, havonta legalább egyszer hallok egy-egy újabb pletykát.

A legutóbbi pletyka például az volt, hogy szerelmes verest írtam neki emailben (valami versikét mutogatott a barátnőinek, tuti ő írta, és megjátssza, mintha én írtam volna neki), és hogy még mindig betegesen szerelmes vagyok belé, és hogy őt ez teljesen összezavarja. Nem hagyom őt nyugton, zaklatom, hergelem, és hogy ő tiszta ideg emiatt, nem alszik, nincs nyugodt éjszakája. Azelőtt például olyanokat tudtam meg magamról (!), hogy el akartam ütni a zebrán, túráztattam a motort előtte. Meg rá szoktam ordítani a kocsiból. Meg a boltban szemét megjegyzéseket teszek neki. Meg benyomom a postaládáját. Meg valami ismeretlen anyagot szórok az ajtaja elé. Meg üvegszilánkokat szórok a kocsi gumija elé. Meg betegesen leskelődök utána. Meg követni szoktam. Meg minden éjszaka többször is megcsörgöm privát számról. Hát ilyeneket tudok meg magamról (!), viszont egyedül ÉN nem tudok ezekről az esetekről, amiket a "legenda" szerint elkövetek.

Volt hogy pár ismerőse már nekem szólt, hogy miért nem szállok le róla, holott közöm sincs hozzá. Annyit mondtam nekik, hogy ezeket mind őnagysága találja ki, és pont ezek miatt a szemétségei miatt is szakítottam vele akkoriban.

Eszem ágában sincs vele személyesen találkozni, vagy felhívni telefonon, mindennemű kommunikációtól meg szeretném kímélni magam, mert azokból is rosszul jönnék ki. Egészen biztos vagyok benne, hogy a személyes találkozót is teljesen máshogy ábrázolná az ismerőseinek. Minden porcikáját meggyűlöltette velem, arra nincs gusztusom, hogy ránézzek ezek után, mert a hányinger kerülgetne miatta.

Mégis hogy a francba állíthatnám le ezt a vérszívót

(Ő most 28 éves, én 30 vagyok.)