Már nem tudom elviselni a barátnőmet. Szeret még egyáltalán?

Mindig van valami baja velem. Ha túl későn érek haza a melóból, akkor az, mert én nem foglalkozok vele... Ha direkt elkéredzkedek, akkor hisztizik, hogy nem szólok előre, mert nem tud elkészülni, mire hazaérek. Mániája, hogy mindig minden a tervei szerint alakuljon. Nehéz alkalmazkodni hozzá, de megpróbálok, mert nagyon szeretem. Lassan 4 éve együtt vagyunk, 3 éve együtt is lakunk. Neki köszönhetem, hogy elszakadtam otthonról, eltartom magam, és nem anyámék nyakán élek. Miatta költöztem el ebbe a városba, mert hogy ő meg jött egyetemre. Az első év jó is volt nagyon, de aztán elkezdtünk veszekedni. Hogy suli mellett ő csinál mindent, és hogy ő mellette még melózik is, én meg "csak dolgozom"... Unalmas vagyok, nem megyünk soha sehova... Persze, neki könnyű, mert van, hogy egész nap be se megy órára, csak megfőz, takarít, vásárol, netezik. Értem én, hogy neki is nehéz, de belegondolhatna abba, hogy napi 10-12 óra meló után nincs erőm ugrálni neki. Ha rájön az ötperc lecsóróz, hogy nekem még kocsim sincs (most gyűjtök rá), ha összeveszünk, akkor simán dobálózik azzal, hogy tűnjek el a lakásából... Ha nagyon eldurvulnak a dolgok, szid, mint állat, de az még hagyján. Szidja anyámat, a családomat, lökdösődik, mert tudja, hogy sosem bántanék nőt... Ez az egyik énje.

A másik viszont. Odaadó, lelkes, sokszor a kedvemben akar járni, a szexben nagyon bevállalós, és bár kicsit meghízott mostanában, így is jó vele. Támogat, vigasztal, van, hogy annyira bújós és imádnivaló, hogy az hihetetlen... Mintha skizofrén lenne, de tényleg. :/

Nagyon szeretem őt, de már úgy érzem, abba kéne hagyni, mielőtt teljesen tönkretesz. Én az a nyugis, jámbor srác vagyok, egyáltalán nem hiányzik ez az állandó stressz, hogy vajon mikor robban legközelebb a bomba. Komolyan félve rakom már le a cipőmet is, hogy most vajon tetszik-e neki... Igazából ami betette a lapátot az az volt, ahogy anyámat szidta. Undorító...

Nem tudom, hogy szeret-e még, ő azt mondja, igen, de néha úgy érzem, már csak azért van velem, mert nincs senki más neki. Szülei sem, családja sem (hosszú sztori.)

Papucsozáson kívül más vélemény?

25/F