Fiúk, ti hogyan állnátok egy ilyen helyzethez, mit szólnátok hozzá? Expasas az új kapcsolatban.

A jövendőbelimről nem tudok nyilatkozni, ezért neveztem pacáknak-ami egyébként nálam egyáltalán nem negatív dolog.

Egyébként mivel nem jönnék össze akárkivel, ezért az új pasas is egy marha fontos személy lenne, értelemszerűen..

Éppen ez az, hogy az exhez nem úgy kéne viszonyulni, hogy az ex. Én sem tudnék így rátekinteni, hiszen nem egy 1 éves kapcsolat, ami csak a szerelemről és lángolásról szól, sokkal több ennél. Tehát az ex nekem nem egy volt pasas, hanem egy ember, akinek a lénye, lelke, gondolatai fontosak a számomra. Nem tudom, mennyire érthető.

Igen, ezért kérdeztem meg ezt a dolgot, mert érzem én, hogy ez a legtöbb párkapcsolatba nem fér bele. Egyébként jelenleg nincs új pasas, ez csak egy feltevés.

Próbáltam a fordítottjába belegondolni, de ugyanígy, ahogy az én esetemben, ebben is nagyon számítana, milyen az ex és milyen az én új párom. Ha az új pasas ismerne engem, az exemet, és az exemmel való kapcsolatot, szerintem megnyugodna. Bár arra is marhára féltékenynek lehet lenni, ha valaki lelki síkon nagyon jól megvan valakivel.

Egy kis vígaszszex se nálam, se az új pasasnál nem jöhetne szóba. Meg az se, hogyha veszekszünk, azt ne lehetne megbeszélni. Szóval ez teljesen kilőve, mondom, hogy nem jönnék össze akárkivel (pl. akiben nem lehet megbízni), és mondom, hogy nálam se jöhetne szóba semmilyen testiség az exbaráttal. Nem ezért akarom a kapcsolatot vele tartani.

Hahó, utolsó, nem ismersz engem, nem vagyok egy veszekedős-sértődős-hü lye pics@, aki fut a volt barátjához.. Te viszont elég jól leírható vagy ebből a gondolatodból, így nyugi, nem fenyeget az a veszély, hogy összejöjjek veled..

Egyébként meg ez nem abból állna, hogy egyfolytában lógnék a voltpasin, hanem szimplán tartanám vele a kapcsolatot, tudnék róla, összefutnék vele, hetente, havonta, mittudomén. Nem hiszem el, hogy nektek fiúk nincs olyan lányismerősötök, akitől nem akartok semmit, csak bírjátok, szerettek vele beszélgetni. Nekem van egy pár férfibarátom, akiket nagyra tartok, tisztelek és szeretek, és örülök, hogy vannak. Mert lehet velük beszélgetni, és jókat gondolnak. Ennyi. Miért kéne az ellenkező neműekhez csak felületesen hozzállni, vagy miért kéne rögtön a férfi-nő viszonyra asszociálni? Egy normális ember, ennyi, az meg marhára nem érdekel, hogy fiú-e vagy lány.

Utolsó előtti, nem vagyok egy féltékeny típus, és valószínűleg nem jönnék össze egy megbízhatatlan pasassal, vagy legalábbis akkor nem lenne hosszú életű a kapcsolatunk.. De az szerintem belefér, hogy tiszteli és bírja az exnőjét, és azért lett ex, mert valami nem stimmelt, és azért van velem, mert velem minden oké. Nem? De attól még miért kéne utálni az exet? És miért ne tarthatná vele a kapcsolatot. DE ha ez a helyzet állna fenn, mindenképpen meg szeretném ismerni az exnőt is, hogy lássam, milyen, és ha már ilyen fontos a páromnak, akkor pláne érdekelne, ki ez a nő.