Szóval, ha ez első ilyen, akkor a többi is ilyen marad?

Soha nem felejtjük el az első partner illatát, az ártatlan és ügyetlen érintéseket. Egy szakember érzelmi cunamiként jellemzi azt az első találkozást. Az ember mindent rózsaszín szemüvegen át lát, ezért hihetik sokan utóbb, hogy az a régi társ tökéletes volt. Az első barát vagy barátnő olyan szabadsághoz segíti az embert, amilyet addig nem élt meg. Szóba jöhet az első nyaralás a szülők nélkül, esetleg az első önálló fészek. A most gyűjtött tapasztalatokhoz viszonyítjuk a jövőbeni kapcsolatokat.

Tehát, ha az első "szerelem", visszautasítás volt, akkor ez így berögződik, és nem lesz kedve az illetőnek ehhez az egészhez?