A következő lenne a problémám: 19 éves egyetemista srác vagyok. Az igazság az, hogy már nagyon vágyom egy barátnőre, talán már túlságosan is, hisz épp itt van már az ideje. Miért ez a mai férfiideál?

Amit leírtál, az szinte szóról- szóra megegyezik azzal, amin én mentem keresztül pár évvel ezelőtt. A probléma az, hogy a világ sajnos nem ennyire szemét, hogy ennyire, ellenvélemény nélkül el lehessen küldeni a 3,14csába, minden bizonnyal voltak olyan lányok a múltadba, akik közeledtek feléd, csak éppen ők nem érdekeltek, mint az én esetemben is. [Ezzel azt akarom mondai, hogy barátnőt TE nem tudsz szerezni, de lenne kilátásod párkapcsolatra]

A kiszemelt lányokkal próbálsz tisztességes lenni és a randi rituálét saját szabályaid szerint játszani(ahogy én is), de null akaraterőd van (ahogy nekem is), és nem tudod belőni az arányokat, hogy mikor mennyi kell belőled.

Ezért nem tudsz választani, ők fognak téged választani, ha megengeded majd valamelyiknek.Ennek érdekében minden bizonnyal lentebb kell raknod az elvárásaidat.

Elrettentő példaként szolgáljon, hogy az egyetemi évek közepe felé eluntam a lepattintásokat,s már nem törekedek párkapcsolatra, a hús adagomat részeg egyetemi 3,14nákon próbálom behajtani, alkalomadtán még sikerül is. Egészen idegesítő, primitív népség, de korrekt alkohol bevitel mellett ki lehet őket bírni néhány órára. Az egészben az a legelszomorítóbb, hogy még csak nem is kell kedvesnek, figyelmesnek lennem és mégis fényévekkel többre megyek így, mintha "magamat" adnám, hiszen nem rontok el heteket, hónapokat azzal, hogy egy lánynak udvaroljak meg miegyéb.

Persze ettől még összejöhet neked a siker, amennyiben ez úgy sikerül, hogy hű maradsz magadhoz, fogadd a megelőlegezett gratulációmat.