Hogy szoktathatnám rá a munkára?

A barátommal már egy jó ideje együtt vagyunk. Diákmunkára mentem én régebben is, de Ő nem, helyette inkább játszott! Most lazább lenne az órarendje, mégis azt válaszolta, hogy majd meglátja...

Egy albérletbe költöztünk előző hét vasárnap a suli miatt. Ez volt az első hét a suliban, alig van órája és még 1-2 el is maradt Neki! Tegnap hazament és befogták fát vágni, most kiborult, hogy alig van otthon és fát kell vágnia... Gondolom nem játszhat egész nap a játékkal...

Gondolkoztunk, hogy átmegyünk levelezőire, lenne a későbbiekben munkalehetőség, minimálbért adnának, de ahogy itthon kiszámoltuk, jó ajánlat lenne, mert minden pénz pénz... Viszont a barátom nem tartja túl jó ötletnek, mert 100-150 alatt nem akar munkát vállalni! Azt mondta a főnök, hogyha lediplomázunk és jól dolgozunk, akkor még a 200at is megadja később! De a barátom akkor sem megy bele így... A szüleink azt mondták, hogy nem érdeklik őket, hogy segíteniük kell pénzben, de az a 75 megoldaná az albérlet (szerencsére nagyon olcsó albit fogtunk ki), kaja stb... "problémát"!

Én lány létemre eddig hazautaztam minden héten, hordtam le a fát a pincébe, festettem nagyiék házát belül, csöveket csiszoltam, festettem, apunak segítettem, na meg a lányos munkák: csináltam kaját, mostam, főztem, takarítottam, de ez nekem annyira természetes és nekem annyira ellenszenves, hogy a barátom ennyire kerüli a munkát! Ezekre mindig azt mondja, hogy de ezek nem annyira megerőltetőek, mint a favágás, mert az erőnléti, én csak festegetek, meg főzőcskézek, semmi nehéz nincs benne! Erre én azt mondtam, hogyha ha én bírnék fát vágni, akkor megcsinálnám mondjuk... Ő meg legyintett...

Mit csináljak, hogy rászoktassam a munkára? A szülei elrontották, ezt bevallották, most pedig küldik segíteni, de mindig veszekszik! Hogy lehetne ezen segíteni?

22L 23F