Mi lesz most így velünk? Nagyon el vagyok keseredve.

Sztorim a kovetkezo:

24 eves lany vagyok. Parom 32. Tobb mint 1 eve egyutt vagyunk mar. Kb 2 honappal ezelottig tok szepen mukodott a kapcsolat, ugyereztem tenyleg en vagyok a mindene, de egy ideje lepulni latom a kapcsolatot. Hanyatlik szerintem a lelkesedese, nem emlegeti annyit a kozos jovot, terveket, nincsmar az a nagy rajongas ertem. Mi ugy eltunk eddig, hogy hol itthon, hol hollandiaba, de volt olyan is hogy nem talalkoztunk tobb mint egy honapokat, mikor nekem haza kellett jonnom. Mivelnem ugy jottek ossze a dolgaink kint, hogy kint tudtunk volna maradni mindketten,mostitthon vagyok. Azt tervezzuk, h penz gyujtes lesz, es nekivagunk ujbol, uj alberlettel kint. A bibi csak annyi, hogy egesz egyszeruen kozombosodik a parom. Kevesebbet hiv,nem beszel mar velem olyan kedvesen, nem erzem rajta, hogy szerelmes lenne, vagy hogy tenyleg en kellenek neki. Mar rakerdeztem tobbszor, hogy biztos szeret-e biztos velem tervezi-e az eletet es azt mondja igen, meg eskudozik az anyja sirjara stb. Megsem erzem mar oszintenek, nem hiteles amit es ahogy mondja. Neha azt erzem, hogy meg nem jutott el arra a pontra, hogy kimondja, nem kellek neki mar. Engem egyebkent is iszonyatosan megvisel, hogy megint elvalaszt minket a tavolsag. Mar kevesebbszer hiv telefonon is. Mar ott tartok idegileg, hogy amunkahelyemen erzem csak jol magam, amit eddig utaltam. Attol a perctolkezdve, hogy hazaerek, csak sirok, mert mindenhol ot latom es a ketelyeimre gondolok. Hogy utana mehetek-e kozeljovoben ez is meg egy nagy kerdojel, mertmost munkasszallason van es tobben laknak egyutt, oda nem mehetek. Na meg hogy tenyleg akarja-e? Valamiert ugy erzem, hogy a kapcsolatunk egy ideje elindult a lejton lefele.... mintha egyszeruen csak veget akarna erni. Lehet csak tul sokat kombinalok, nem tudom eldonteni . Mit tanacsoltok?