Miért érzem ezt? Ti hogy viselitek, ha hétköznap nem nagyon tudtok beszélni a párotokkal?

Pár hónapja megismerkedtem egy sráccal a neten és nemrég elkezdünk járni. Szeretek vele lenni, olyankor nagyon jó, csak rám figyel, úgy érzem olyankor, hogy ott és akkor csak ketten vagyunk, a külvilágot kizárjuk. Ő vallott először szerelmet és érzem is, hogy szeret, mert tényleg úgy viselkedik velem.

Viszont, ha nem vagyunk együtt akkor többnyire neten tartjuk a kapcsolatot, és mivel ő sokat dolgozik, csak hétvégén tudunk találkozni. Kevés szabadideje van, és kicsit úgy érzem, hogy neki nem annyira fontos, hogy beszéljük naponta. Mondjuk rám ír mindig, de van, hogy fél óráig nem válaszol, stb. Kicsit olyan fura ez. Egyébként szeret velem lenni és mindig várja, hogy találkozzunk.

Ha nem vagyunk együtt akkor kicsit úgy gondolom néha, hogy nem fog sokáig működni a kapcsolat, mert hét közben nem igazán ér rá. :/ Lehet ezt csak én képzelem be, de nem tudom.

Valaki volt már hasonló helyzetben? Mit tegyek, hogy ne érezzem ezt?