Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Anyuci pici fiai, akár 30 évesen is?
Első körben fiúknak szól a kérdés, akiket alig lehet/lehetett kirobbantani a szülői háztól, ha már minden adott volt a különköltözésre: Hogy tudtátok önállósítani magatokat, miután kikerültetek anyuci szoknyácskája alól? Milyen motiváció kellett ehhez? Nem feltétlenül barátnő által gondoltátok át a dolgot? Ha még is elköltöztetek, még mindig nagyon fontos volt a szülők szava?
Lányok (akik gondoskodóak és "asszonyosodnak"): Hogy tudtátok kipaterolni a szülői házhoz ragaszkodó pasit? Vagy esetleg hogyan akarjátok? Hisztek benne, hogy valaha megváltoznak és miattatok elköltöznek otthonról, amikor anyucika mindent a popójuk alá tesz és el van kényeztetve a pasas?
Nem tartjátok cikinek, ha a körülmények adottak az elköltözéshez, de még mindig foggal-körömmel ragaszkodnak az otthoniakhoz még 25-30 éves kor körül is? Egyre több ilyen pasast látok, akiknek házias barátnőjük van, süt, főz, de dolgozni is kell, külön élnek vagy a pasi családjánál. Egyik ismerősömnél is ez a szitu állt elő, mivel sok ilyen nyámnyila pasast ismerek, így megkérdeztem, miért? A válasz: "Mert az anyukája már úgy is megszokta, hogy munka előtt és után kiszolgálja, az asszonynak meg elvárásai vannak és kényelmesebb így!" Az elvárások alatt azt értette, hogy kiszedje magának a már elkészített kaját vagy kenjen magának kenyeret vagy reggel főzzön magának kávét, ha mondjuk a barátnője épp nem ér rá, mert ő is este 8-9 körül ér haza és kinyúlt, már nincs túl sok kedve a már kidőlt pasasát még kiszolgálni is!
Én 32 éves vagyok, nálunk munkamegosztás van, segít a takarításban a férjem, de nem vagyok elveszett nőként az elektronikában sem, így segítünk egymásnak, ha akár szerelni is kell vagy mosogatni! A férjem munka után nem dől ki rögtön, hanem együtt tesszük a dolgunkat! De egyre több panaszt hallok fiataloktól és sajnos a saját szememmel is látom milyen pasik élnek mostanság! A lányokról: nem k*rvákról, nem lusta és nem egy nyifi-nyafi kislányról írtam, hanem házias, főzni, sütni tudó, szerető lányokról, akik miatt érdemes lenne lépni, de a pasik anyucisak!
Régebben ha nem is volt asszonyjelölt, akkor is különköltöztek a háztól, a férjem is anno már nem élt velük, élte saját kis életét, amíg én be nem léptem az övébe. Nem csak ő, édesapám is, az ő apukája is, körülöttünk páran, ismerősök, barátok, haverok... Most jönne a kérdés: Minek különköltözni, hiszen ha együtt élünk a szülőkkel, úgy olcsóbb! Nekem ez fura, hiszen ez az önállósodásnak egyik alapköve lenne, én is különköltöztem, önálló életre vágytam, nem akartam szülői segítséget, miután saját lábra tudtam állni, segítek a mai napig nekik, nem gondolkoztam azon, hogy "jajj istenem, több pénzem marad a legújabb WOW kiegészítőre, ha anyucival élek"... bennem volt az, hogy eltudom látni magam, nem hagyatkozok senkire! Szerintem az a felfogás, amit a mai fiatal ürgék űznek, eléggé elszomorító! Ez a szülők hibája is nagyban!
Miért kell anyuci pici fiacskájaként élni?
válasza: válasza:A szüleimet a mai napig egy-két hetente látogatom (mivel messze laknak, sajnos többször nem tudunk együtt lenni), segítek Nekik anyagilag is és nem az ő hibájuk, hogy nem tudtak nekem elegendő pénzt adni :) De nem is baj, legalább nem maradtam egy elkényeztetett kisgyerek szintjén, aki a mai napig együtt él a szülőkkel :)
Szó sincs táncolásról, semmilyen erotikus munkát nem végeztem. Más női munkák is vannak, kicsit gondolkozz! :)
válasza: válasza:Ha csak azt nézzük hogy minden lehetőség adott az illetőnek a külön költözésre, de nem teszi meg....
Arra nem gondolsz kedves kérdező, hogy a férfiak nagyobb része szerencsés esetben jó kapcsolatot ápol a családjával, és nem akar egyedül élni mert pl nincs párkapcsolata, ezért nem költözik el?
Ez miért fáj a számodra?
Másrészt meg, most azért költözzön el, hogy a magad fajták ne nézzék le? Vagy hogy hú de menő hogy kvázi majd éhen hal, mert alig tud megélni, de azért ő nagy arc, mert egyedül, külön él? Ezért szerintem épeszűember nem költözik el, és ha van esze, hitelt sem vesz fel...aztán majd jól eladósodna vagy miegymás....
Az én férjem is otthon élt amikor összejöttünk, ahogy én is a családommal éltem. Na és? Miért baj ez?
A férjem félárvaként nőtt fel, ezért nagyon szoros a kapcsolata az anyjával, szeretik egymást, és igen, 21 évesen jött csak el otthonról hogy velem éljen, bár ez még nem is idős kornak számít, de én azon sem akadtam volna ki ha 25 évesen jön el onnan.
Ha nem dobják ki, és nem ismerkedünk meg, valószínűleg még mindig ott élne, de ha nem, akkor max valamelyik haverjával béreltek volna lakást, mert hát az itteni bérleti díjak....horror. A munkát meg nem fizetik meg.
Én azt nem értem miért érzed problémának azt, ha valaki nem akar egyedül élni...? Csak mert férfi? Na és akkor?( Amúgy én se akartam volna, csak ha nagyon muszáj)
Mellesleg a baráti körében csak azok költöztek el otthonról akinek van párja... akiknek nincs, 25 évesen is otthon vannak. Nincs ezzel baj, ha jó a szülőkkel a kapcsolat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!