Régen volt, megtörtént, de lezártam. Azt mondja, soha többé nem tud bízni bennem! Mit tehetnék még, hogy bizonyítsak? Vagy semmi értelme már küzdenem?

Fiatal házasok voltunk, sok gonddal, nem figyeltünk egymásra. Én jól néztem ki akkoriban, a férjem nem nagyon adott már magára, el volt foglalva a munkája miatt. Külön jártunk már néha szórakozni is. És fiatalon bután bizony belekeveredtem pár kalandba. Náluk megkaptam azt, ami otthon hiányzott. Aztán elgondolkodtam, már kicsit okosabban, hogy ez így nem élet. Lezártam azt az életet, újrakezdtem a férjemmel, aki közben kezdett megváltozni, majd olyan lett, amilyennek mindig is szerettem volna látni. Végül eléálltam, és elmondtam Neki, hogy mit tettem. Rettenetesen megbántam, de abban a lelki állapotban ezt nem tartottam akkora bűnnek. Csak most, hogy minden jóra fordult. A párom viszont azt mondja, Ő már soha nem fog bízni bennem, soha nem lehet jó a kapcsolatunk, mert ez mindig köztünk lesz. De én lezártam azt a szakaszt, teljesen megváltoztam kívül-belül, nem érdekel senki és semmi Rajta kívül! Hogyan tudnám ezt bebizonyítani neki? 6 éve volt az utolsó, azóta rá se néztem senkire!