Szakítottam, de megbántam. Vagy nem?

2,5 évig voltunk együtt. Szép kapcsolat volt nagyon, tartalmas. Mindketten elég erőteljes, temperamentumos emberek vagyunk, de nagyon jól tudtuk kezelni egymást. De néhány hónapja elkezdtek zavarni dolgok. Olyan trehány lett (vagy volt is?), úgy érzem, nem becsülte a munkámat, elég agresszív természet, velem soha nem kiabált, de háziállatokkal igen, és nagyon csúnyán, a végén már ki sem volt kedvem menni az udvarra az állandó üvöltözés miatt. Szexuálisan is jól megvoltunk, de ő abszolút az uralkodó stílust kedvelte ezen a téren, és sokszor szeretett volna olyat, amit én nem, hárítottam, elhúzódtam, de legtöbbször úgyis megtörtént, amit ő szeretett volna. Még most is összeszorul a gyomrom, ha erre gondolok.

Az utóbbi időben, úgy érzem nem voltam más neki, csak egy házvezetőnő.

Gyereket nem akart, nem is szereti őket. Ezt tudtam már a kapcsolatunk elején, de bíztam a változásban. Nem változott. Régebben emlékszem, úgy vártam a kulcszörgést, ahogy hazaérkezett munkából, az utóbbi időben már nem tudtam úgy örülni neki.

Elkezdtem dolgozni, kicsit végre kiszabadultam, újra nyíltam az emberek felé, elég nehéz fizikailag a munka, de jó a társaság, mondhatni szeretek ott dolgozni.

Majd elkezdett egy másik férfi érdeklődni irántam. Én is érdeklődtem, teljesen felvillanyozott a dolog. Sokat beszélgettünk, sokmindenre rádöbbentett. Belül boldog voltam. De közben meg szenvedtem, mert szerettem a páromat. Észrevette rajtam, hogy már nem vagyok olyan, mint régen. Rákérdezett, hogy ez miért van, és akkor elindult a lavina, elmondtam neki, hogy szeretem, de elfáradtam ebben a kapcsolatban. Összejött a sok apróság, és besokalltam. Kaptam gondolkodási időt, hazajöttem a szüleimhez. 1 hete itt vagyok, de szenvedek, mert bár tegnap szakítottunk, megbeszéltük, hogy elköltözök tőle, és azt gondolom, ez így lesz jó, de közben meg kiderült, hogy ő velem akarta leélni az életét, hogy feleségül is venne, hogy gyereket is csak tőlem szeretne. Fáj. Mert szeretném ezeket én is, de félek, hogy ezt csak most gondolja így, mert vissza akar kapni.

És most szenvedek, mert egyik pillanatban úgy érzem, szeretem a páromat, és vissza szeretnék menni hozzá a jól megszokott kis életünkbe, és megjavítunk mindent.

De úgy érzem, szeretem a másikat is, de teljesen új lenne. Iszonyú szeretet van benne irántam. De félek az újtól.

Őrlődök a két ember között, nem alszom normálisan, tiszta ideg vagyok, beleroppanok ebbe az egészbe.

Nem tudom mit csináljak.

Adjatok nekem tanácsot.