Mi derülhet ki összeköltözés során, ami évek alatt nem, és adott esetben elrontja a kapcsolatot? Írnátok példákat, tapasztalatokat?

Önzőség, trehányság. Nem segítőkész, mindent a másikra hagy, nem mosogat, nem mos, nem viszi ki a szemetet. Haverközpontú, szabadságmániás, szőrt hagy maga után a kádban. Játszik egész nap, és olyankor nem lehet hozzászólni. Ilyeneket tudok elképzelni.

L22

Ahogy előttem írták...

Viszont az is előfordulhat, hogy évek során másfelé fejlődik a két ember, mi pl. amikor összekerültünk akkor még nem volt gond, csak ahogy jöttek a gyerekek én felnőttem a szerephez, a volt férjem pedig megmaradt a haverok-játék-rendetlenség szinten.

Az más az érdeklődési körük világnézetük.

Pl Néhai apám szakmunkásnak szeretet volna anyám értelmiséginek.

Tehát lehetnek nevelésbeli eltérések.

Vannak még szokásbeli eltérések is.

Pl egyik otthon ülős a másik meg mászkálós.

Bár a közhely szerint ellentétek vonzzák egymást, de tippeld meg h egy ilyen pár meddig maradna együtt.

Nem tom h ez számít e de lehet politikai szimpátia is.

Pl szerintem egy DK-s és egy Jobbikos simán kinyírnák egymást. Szóval erre is ügyelnék.

Lehet baj abból is ha az egyik szórja a pénzt és mindent megvesz de a másik meg smucig.

Ja ha akkor derül ki h az egyik nem akar gyereket az gáz.

Ezt az elején tisztázzátok.

Meg azt h mikor kié a fürdőszoba, a tv, sz gép feltéve h van több mer akkor mindegy.

Ismered a mondást, lakva ismerszik meg az ember. Amíg nem élsz valakivel együtt huzamosabb ideig, addig az illető azt mond amit akar. Meg a "járás" szakaszban mindenki teper, hogy megfeleljen a másiknak. Csak aztán jöhet egy másik mondás, kifogott halat nem kell etetni. Ha már kialakul egy stabilabb, közös élet, az emberek elkezdenek visszaváltozni önmagukká. Ez meg nem föltétlen tesz jót.

De amúgy az amit előttem is írtak, lustaság, felelőtlenség, nézetkülönbségek, életmódbeli különbségek, függőségek, igénytelenség. Csupa olyasmi amit ismerkedéskor értelemszerűen nem hirdet az ember, de nem sokáig lehet meghazudtolni önmagunkat, ha valakivel már 0-24ben együtt vagyunk.

A 06:06-osnak teljesen igaza van: amíg nem éltél valakivel együtt, nem mondhatod, hogy ismered. Konkrét példát nem említenék, inkább leírom a történetemet: naiv voltam és tapasztalatlan, és csalódott, mert az egyetemet úgy végeztem el, hogy sokan férjhez mentek , nekem meg még párom sem volt végzéskor. Akkor ez tűnt a legnagyobb tragédiának :) Elkezdtem ismerkedni. Volt egy pasi, aki mindig magasabbra nyújtózkodott, mint ami az ő szintje volt, mindenben. Ja, és persze ennek érdekében össze-vissza hazudozott. Amikor hozzám költözött, akkor derültek csak ki igazán a dolgai, pl. átlagos keresetű volt, de hónap közepére sose volt egy vasa sem, elherdálta, mint egy 5 éves gyerek a cukorkaboltban. Mindig nagy tervei voltak, hogy így, meg úgy halad majd ő előre az életben, aztán amikor testközelben láttam: lusta volt, amihez tehetsége volt, nem használta ki, mert a kényelem fontosabb volt, beruházást nem eszközölt szerszámokba, mert arra sose volt pénze, és kiderült, hogy még egy jogsija sincs, hogy házhoz tudna menni szerelni, mikor ez volt az eredeti szakmája...És semmit, de semmit nem tett annak érdekében, hogy bármit is előrejusson! Igényei azok persze voltak, és nem zavarta az sem, hogy rendszeresen az anyjáéknak kellett megmenteni a hiteles dolgait is, mert különben nagy baj lett volna. Úgy képzelte, hogy majd szépen elélősködik rajtam, a fizetését meg magára költi teljes egészében. Kiderült, hogy nagyon sok mindenben hazudott, pl. hogy van diplomája, de egyébként érettségivel sem rendelkezett, és ez csak egy volt a sok közül. Borzalom volt, mire megszabadultam tőle, mert sokáig egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen ember létezik...Nagydumás volt, az biztos, mindig tudta, mit kell a nőnek mondania. Az anyja is nagyon jól tudta, milyen, alig várta, hogy megszabaduljon tőle, és más nyűglődjön a lúzer kölkével (aki nem mellesleg már 30 fölött volt)de aztán szépen lassan, igazat is adott nekem, tisztában volt minden defektusával, de nyilván nem szólt bele a fia dolgaiba, hiszen ő is csak meg akart tőle szabadulni. Mióta én kidobtam, megint otthon lakik, többször bejelölt facebookon, láttam az adatlapján, hogy az adatok 80%-a hamis, szóval folytatja...Amikor nálam végképp betelt a pohár, az az volt, amikor a gépemen bekeletkezve maradt és az ő adatlapja jött be az enyém helyett, én meg végigolvastam a levelezéseit, egyszerre 5-6 lányt fűzött, a legkülönfélébb hazugságokkal, valamelyik csak bejön alapon (ekkor már érezhette, hogy nálam nagyon kifelé áll a szénája, és lépni akart, mielőtt én hajítom ki). Egyébként meglopott még úgy mindennek a betetőzéseképpen.

Ez elég szélsőséges példa, de ha csak együtt járunk, sose veszem észre, hogy ilyen, mert egyébként kapaszkodjatok, mindenki egy nagyon rendes, érző szívű embernek tartotta! Nem akarok általánosítani, de elég sok hasonló pasi jutott a környezetembe is: csak álmodozik, hogy pénzfa nő az udvaron, a nő meg realista, és hajt, hogy előrébb jusson. Nyilván más kapcsolatokban más buktatók is vannak, de nekem ez a típus koncentráltan kijutott a környezetemre, és ez tényleg olyasmi, ami együtt járáskor nem is látszik.

Mi gyakran töltöttünk együtt hétvégéket a vőlegényemmel mielőtt összeköltöztünk (négy év után költöztünk össze, egyetem után).

Összeköltözés előtt minden szép és rózsaillatú. Kipihenten várod a randi napját, azt a délutáni 1-2 lopott percet, az elmaradhatatlan hétvégéket. De akkor mindenki a legjobb formáját mutatja, a legszebb ruhájában, a legszebb mosollyal. Bár ebben az időszakban is lehetnek balhék, a java az összeköltözés után jön.

Tudsz-e számítani rá, ha baj van? Ha probléma helyzet van? Ha épp az egyiknek nincs állása akkor például hogy kezeli a másik a helyzetet? Van-e tekintettel a Te szokásaidra? Segít-e a házimunkában? Hosszas stresszhelyzetben mi a helyzet? Betegség esetén?

Ezek mind összeköltözés után derülnek ki. Nálunk a legelviselhetetlenebb a párom takarítás-mániája, de arra a kompromisszumra jutottunk, hogy akkor csinálja, amikor nem vagyok otthon...Így béke van :)

24-N