3 honapos kapcsolat - es meg nem veszekedtunk. Meddig mehet ez igy? Persze orulok!

Én jelentem 12 éve komoly vitánk talán csak egyszer volt, akkor is azért mert mindketten tényleg k. fáradtak voltunk, és valami óvódás ökörségben egyikünk sem tudott engedni :D

Szóval nem tudom ez mennyire rekord, de mi itt tartunk :)

Bár én azt mondanám, hogy 3 hónap még bőven a rózsaszín köd, ha 3 év múlva is így lesz, akkor gratulálok, és azt mondom: elméletileg bármeddig :)

Azért vigyázni kell, nehogy túlságosan langyos víz legyen. A baráti körünkben is volt egy ilyen pár. Sosem veszekedtek, tökéletesen összeillettek, aztán jött a hír, hogy szakítottak. Szerintük semmi szenvedély nem volt már a kapcsolatukban. Majdnem 5 év után :(

Persze a másik véglet sem jó amikor állandóan ölik egymást, féltékenykedés stb, de ez a sosem veszekedés, a túl szép, hogy igaz legyen kategória.

De remélem a legjobbakat nektek :)

Nálunk úgy másfél évig nem volt komolyabb vita, sem veszekedés. Aztán valahogy észrevétlenül időnként rendesen összevitáztunk, semmi ajtócsapkodás, semmi harag, csak hangosabb indulatok. Az érdekes az, hogy szerintem az az időszak csak jobbá tette a dolgokat.

Aztán úgy nyolc év után jött egy olyan másfél-két éves időszak, hogy szinte minden nap brutálisan összevesztünk. Ez már az az igazi, ordibálós, sírós, ajtócsapkodó, eltorzult fejjel falat fejelős veszekedések voltak. Ennek viszont ok(ok)kal történt, nem pedig csak a mindennapos évődés volt. Az nagyon szar volt, majdnem szét is mentünk. Így visszagondolva viszont valahol még jó is volt, hogy az ellaposodott kapcsolatunk posványos állóvízét felkavarta valami. Bármilyen fájdalmas volt, sokkal izgalmasabbá tette a kapcsolatot.

A lényeg viszont, hogy bármilyen szar is volt, nemhogy szükséges, de elengedhetetlen volt. Az a sok balhé mind-mind a korábban meg nem értett és meg nem beszélt problémák koncentrált felszínre törésének volt köszönhető. Mióta ezeket a problémákat elsimítottuk, szinte hangos szavunk sem volt egymáshoz, csakhogy nem azért, mert nem mondjuk ki, hanem mert a sok tépelődés közben jobban megismertük egymást és magunkat. Azóta teljesen más módszerekkel és eszközökkel, és sokkal gyorsabban és hatékonyabban rendezzük a dolgokat.

Arra akartam kilyukadni, hogy szerintem teljesen irreleváns kérdés, hogy meddig mehet ez így. Az a fontos kérdés, hogy miért van így, jó e ez így, és ha véget ért ez a korszak, hogyan folytatódik utána. A veszekedés, a vita önmagában nem rossz dolog, hanem a párkapcsolatok egyik legfontosabb eleme. Ha sok az összetűzés egy kapcsolatban az egyáltalán nem gond, attól a kapcsolat nem rossz egyáltalán, sőt!

Szerintem sok veszekedés két okból merülhet fel: vagy túlzott és feloldhatatlan ellentét van a két fél között, vagy egyszerűen csak hevesek és szenvedélyesek a felek. Utóbbi esetén mindenkinek kell a veszekedés, mert így tudják az indulataikat kezelni; ha nincs tüske, nincs sértődés, a konklúziókat pedig mindenki helyesen szűri le, akkor bizony ez így frankó. Ha az első esetről van szó, akkor pedig azért hasznos a vita, mert a létező problémát nem engedi a szőnyeg alá söpörni!

És pont az az érdekes a veszekedésmentes kapcsolatoknál is: okozhatja ezt teljes harmónia és odaadás a két fél részéről, de amennyire figyeltem legalább ennyi az az eset, amikor csak azért van csend, mert legalább az egyik fél nem meri kinyitni a száját és kimondani a problémáját, inkább nyel, csak ne legyen konfliktus. Visszakanyarodva magamra: az én párom nyolc évig ilyen volt, azaz nálunk nyolc évig tartott ez a korszak, és majdnem a kapcsolattal együtt ért véget, amikor már nem tudtam magamtól kitalálni a gondolatait. Aztán széttéptük egymást, és azóta már azért nem veszekszünk, mert harmonikusabb a viszonyunk.

Úgyhogy ha elfogadsz egy jó tanácsot, ne az érdekeljen, hogy meddig nincs veszekedés, hanem az, hogy miért nincs. Ha veszekedtek, akkor ne aggódj, csak azon gondolkodj el, hogy hogyan veszekedtek, és ezt a veszekedést hogyan élitek meg.