Tényleg én lennék az ostoba?

Van egy lány, akivel már két hónapja együtt vagyunk, minden tök jól alakult. Eddig, még annyira nem beszéltük egymás anyagi helyzetéről, de szóba jött pár napja. Elmondtam neki, hogy mennyit keresek (750000 ft) és először el se akarta hinni. Tudni kell rólam, hogy van egy másfél szobás lakásom, egy 6 éves opel astrám és kb ennyi. Sose játszottam a gazdagot, nem is szeretem hirdetni magamról, nem is látszódik rajtam. Ő meg nem érti meg, hogy miért élek akkor így. Nem érti, miért jó nekem a 43nm-es lakás, 6 éves autó, miért jó nekem az ő grízes tésztája/főztje, amikor étteremben is ehetnék, ...stb. Azt mondja: "ha az élet ilyen jó velem, akkor miért nem élek? miért csak létezek, mint egy minimálbéres?". Ugyanazt hajtogatja, mint a szüleim is... Kezdem azt hinni, hogy tényleg én vagyok a nem normális, mert nem játszom a burzsujt. Nem tudja felfogni, hogy nekem ez nem csak elég, hanem jó is, nem kívánom a csillogást. Szerintem semmivel sem lenne jobb, ha audival járkálnék a városban, max. a buszmegállóban pár ember fejében szidna, mint gazdag g*ci.

(Tegyük hozzá, hogy a kocsikról annyit tudok, hogy van benzines meg dízeles és se több, se kevesebb, ezért annnyira nem is érdekel.)

Szerintetek is abszurd/ostoba vagyok? Mivel tudnám elhitetni vele (és a szüleimmel), hogy ez TÉNYLEG ELÉG, sőt JÓ nekem? Miért ilyen értetlen mindenki???