Hogyan kezdjem újra az életem?

Én ugyanebben a szituban vagyok, 29 évesen, 1 éves gyerekkel, nagyon sok hitellel, válófélben.Nekem annyiból jó, hogy a szüleim segítenek.De egyébként más megoldás nincs, házat eladni, és jobb belátásra bírni a szülőket, hogy legalább addig lakhassatok ott, ameddig újra nem dolgozol.Gyes, gyed mellett egyedül egy gyerekkel rohadt nehéz, én csak tudom, de egy rossz házasság egészségileg is felőröl mindkettőtöket a gyerekkel.Ha konkrétan még érdekel valami, írj privit!

Az apukám és a nevelő anyám sajnos már több éve nyúzzák egymást. 16 éve vannak együtt, de tudom, hogy a kapcsolat körülbelül 3 évig lehetett jó maximum. Mindössze a gyerekért maradtak együtt.Merthogy lett egy közös gyerek egy év után. Azrán belevágtak az építkezésbe, hatalmas házat építettek, felvették a hitelt. Most szerencsére eljutottak oda, hogy különmentek. Apu kifizette nevelőanyám részét a házból, vettek egy lakást neki, és elköltözött a már 15 éves húgommal. Apu most a nagy házban lakik az öcsémmel. Én már rég elköltöztem otthonról. Nem tudom, mért nyúzzák egymást az emberek olyan sokáig, semmiképp nem jó a gyereknek, gyerekeknek. Húgom volt az egyedüli a családban, aki saját apa és saját anya mellett nőtt fel, de mire ment vele? Folyamatos veszekedések tanuja volt. Most beszélgettem már tesóimmal, és mind a ketten azt mondják, hogy sokkal jobban érzik magukat, és úgy látják, a szülők is jobban vannak. Én majd még elbeszélgetek mind a két szülővel, mert még hivatalosan én nem is tudom, a két testvérem árulták el, de én nem árulom el őket. De így látatlanban azt mondom, mind a kettőnek azt fogom mondani, hogy a lehető legjobban cselekedtek, és őszintén remélem, hogy mindketten megtalálják a boldogságot, ami együtt nem jött össze. Én rohadtúl útáltam otthon lakni, 11 voltam, mikor összekerültek, úgyhogy gyerekek miatt nem érdemes egymást nyúzni, majdnem tönkrement rá mindenki, de a családi kapcsolatok mindenképpen. Gyűlöltük egymást.